A Berlász Jenő probléma napjaink egyik legfontosabb kérdése. Hatása a társadalom különböző aspektusait fedi le, a gazdaságtól a politikáig, beleértve a kultúrát és a technológiát is. Ebben a cikkben részletesen elemezzük a Berlász Jenő-et, feltárva eredetét, időbeli alakulását és a különböző területekre gyakorolt hatását. Ezenkívül közelebbről megvizsgáljuk a Berlász Jenő körüli vitákat és vitákat, valamint ennek a jelenségnek a jövőbeni lehetséges következményeit. Ezzel a részletes elemzéssel azt reméljük, hogy teljes és gazdag perspektívát nyújtunk a Berlász Jenő-ről, lehetővé téve az olvasó számára, hogy jobban megértse annak jelentőségét a mai világban.
Berlász Jenő | |
Született | 1911. augusztus 28. Budapest |
Elhunyt | 2015. december 6. (104 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | |
Foglalkozása | történész, könyvtáros, levéltáros, egyetemi tanár |
Berlász Jenő (Budapest, 1911. augusztus 28. – Budapest, 2015. december 6.) történész, könyvtáros, levéltáros. Berlász Piroska (1940) könyvtáros és Berlász Melinda (1942) zenetörténész apja.
Berlász János és Berényi Rozália (1889–1958) gyermekeként született.[1] Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–földrajz szakán folytatta. A mesterének vallott Domanovszky Sándoron kívül Szekfű Gyula, Mályusz Elemér, Szentpétery Imre és Lukinich Imre is tanította. Bölcsészdoktori oklevelét 1936-ban vehette kézhez.
1936–1937-ben a bécsi Magyar Történetkutató Intézet ösztöndíjasaként kutatott. 1937–1938-ban és 1940–1941-ben a Magyar Országos Levéltár, 1938 és 1940 között az Országos Széchényi Könyvtár gyakornoka volt. Itt részt vett az Egyetemes tizedes osztályozás bevezetésében. 1942-től 1947-ig a Teleki Pál Tudományos Intézet Magyar Történettudományi Intézetének tisztviselőjeként működött. 1943 és 1948 között előbb magántanárként, majd 1947-től professzorként újkori magyar gazdaságtörténetet adott elő a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán. (Közben 1943–1944 folyamán a Századok helyettes szerkesztője, 1945 és 1947 között szerkesztője volt, és ő szerkesztette az 1948-as betiltott kötetet is.) Eltávolítása után 1948-tól 1957-ig a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárát vezette. Mivel az 1956-os forradalom idején az intézmény forradalmi bizottságának tagjaként leállíttatta a káderanyagok megsemmisítését, innen is elbocsátották. Ezután 1976-os nyugalomba vonulásáig a Széchényi Könyvtár kézirattárosaként, tudományos főmunkatársaként, 1969-től történészreferenseként tevékenykedett.
1986-ban megkapta a történettudományok doktora fokozatot.
Történészként elsősorban újkori magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat publikált, de nemzetiségtörténeti munkái is megjelentek. Részt vett a nemzeti könyvtár latin nyelvű kéziratainak katalogizálásában. Könyvtártörténeti tárgyú írásai is jelentősek; feldolgozta az OSZK történetét.
Kilencvenedik születésnapja alkalmából tisztelői a Gazdaságtörténet – könyvtártörténet (Győr, 2001) című emlékkötet kiadásával köszöntötték.