A Balog István (színművész) világában számtalan jelentős fejlesztés és változás történt az évek során. Megalakulása óta a Balog István (színművész) minden korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül felkeltette az emberek figyelmét és intrikáit. A Balog István (színművész)-hez kapcsolódó tanulmányok és felfedezések lenyűgözőek és viták forrásai voltak, és ma is jelentős hatást gyakorolnak a világra. Ahogy a társadalom fejlődik, úgy változik a Balog István (színművész) szerepe és relevanciája is, így rendkívül releváns és érdekes témává válik, amelyet alaposan meg kell vizsgálni és megérteni. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Balog István (színművész) jelentőségét és fejlődését, valamint jelentését és mai hatását.
Balog István | |
![]() | |
Született | 1790. december 8.[1][2] Lúcs |
Elhunyt | 1873. június 21. (82 évesen)[1][2] Pest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Gyermekei | Balogh Gusztáv |
Foglalkozása | |
Színészi pályafutása | |
Aktív évek | 1810 – 1865 k. |
Tevékenység | színész, drámaíró |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Balog István témájú médiaállományokat. | |
Balog István (néhol Balogh, Lőcs (ma Horvátországban Luč), 1790. december 8.[3] – Pest, 1873. június 21.)[4] színész, színigazgató, drámaíró és fordító.[5]
Apja Balog László, anyja Terézia. Pécsett járt iskolába, s itt volt alkalma a német színtársaság előadásait meghallgatni a Duna-parti Rondellában és a színészetet megkedvelni. 1808 táján jött Pestre, ahol magyar szinészeket talált és azok előadásait látogatta. Eljátszotta a Hóra című színmű Zabolási közhuszár szerepét, melybe bele is sült. 1809-ben a Napóleon elleni nemesi felkeléshez csatlakozott és ennek megszűntével beállt magyar színésznek 1810-ben. 1811-ben Kultsár Istvánhoz szerződött, ahol a Bohó Misiben lépett föl. Már 1811-ben rendezte az első csapatot Pestről Komáromba és Győrbe. Innen visszatérve Pesten maradt 1815-ig. 1815-ben a debreceni »Köztársaság« nevű színtársulatot átvette és leginkább faluhelyekre vitte a színészeket, mondván: »A város úgyis művelt, a városiaknak nem köll tanítás, de műveljük a falut, mert annak sohasem jut ki a szellemi élvezetből.« 1816-ban Komáromban volt társaságával, majd mint egy színésztársulat igazgatója Felső-Magyarországot látogatta meg. 1818-ban megfordult a Dunántúlon. Pécsett neki köszönhetően hangzott el az első magyar előadás.[5] Ugyanazon évben ő nyitotta meg a székesfehérvári színházat, 1819-ben innen is távozott. Ezentúl folytonos vándorlás volt élete, melyet visszaemlékezéseiben élénken írt le. 1820 után Kolozsvárt játszott. 1828. január havában Kaposvárott nótáriussá választották meg. 1829. november 5-től már ismét járta a falvakat és kisebb mezővárosokat. Az igazgatás azonban nem jövedelmezett, tehát elszerződött színésznek előbb Horváth, majd Komlóssy társulatához. 1834-ben Budán vendégszerepelt, 1839-ben a Nemzeti Színházhoz került,[5] ahol mint működő színészt alkalmazták, a légszeszvílágítás kezelését ő reá bízták. Miután hallása megromlott, 1854. március 18-án 453 forint 60 krajcárral nyugalomba vonult. 1857. augusztus 31-én ünnepelték 50 éves színészi jubileumát a Nemzeti Színházban, a Cserny György című saját operájában. 1858-ban újra fellépett Keszy József társulatánál. 1861 áprilisában Újpesten egy korcsmában harmadmagával játszott. 1862-től mint a Nemzeti Szinház tisztviselője a pénztárnál működött. Koporsójánál Feleky Miklós tartott búcsúbeszédet. Eltemették a Kerepesi-temetőbe, díszsírhelyre. Katona József benső barátja volt és sokan szerették úgyis, mint színészt, színműírót és mint embert.
Első neje: Tenkler Lizi, aki szépségénél fogva a vidék legünnepeltebb színésznője volt, második neje: Magda Emília. Gyermekei: Jozefa, Gusztáv, Béla (született 1830. április 7-én, később színész lett), Etelka leánya (sz. 1848) Bakonyi István neje volt.
Több darabot irt és fordított; ezek közül eredetiek:
Színészi visszaemlékezéseit különböző időkből a Magyar Thalia (1853), Napkelet (1857-1858), Hölgyfutár (1857, 1859), Szinházi Látcső (1863) és Magyarország és a Nagyvilág (1878-1879) című lapok közölték.