A mai cikkben a Büdös-barlang témáját fogjuk alaposan megvizsgálni. Az eredetétől a mai társadalomban való relevanciájáig, a különböző területekre gyakorolt hatásán keresztül egy kimerítő elemzésbe fogunk merülni, hogy megértsük a Büdös-barlang jelentőségét napjainkban. Ezenkívül megvizsgáljuk a terület szakértőinek különféle nézőpontjait és véleményét azzal a céllal, hogy teljes és objektív képet adjunk erről a rendkívül releváns témáról. A cikk során megtudjuk, hogyan fejlődött a Büdös-barlang az idők során, és milyen lehetséges következményei lehetnek a jövőre nézve. Készüljön fel egy lenyűgöző utazásra a Büdös-barlang-en keresztül!
Büdös-barlang | |
![]() | |
A barlang bejárata | |
Tengerszint feletti magasság | 1052 m |
Ország | ![]() |
Település | Bálványosfürdő |
Földrajzi táj | Torjai-hegység |
Típus | mofetta |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Büdös-barlang témájú médiaállományokat. |
A torjai Büdös-barlang egy természetes mofetta a Büdös-hegy déli oldalában, Délkelet-Erdélyben. Ez Európa legnagyobb működő mofettája.
A barlang 1052 méter magasságban található a Bálványosi-hágón, a Büdös-hegy déli oldalában. A legközelebbi település Bálványosfürdő, a központi szállodától piros ponttal jelölt turistaúton lehet feljutni a barlanghoz.[1]
Az üreg nem természetes módon jött létre, egy kénbánya felhagyott tárnája volt. A fejedelmi kiváltságlevelek tanúsága szerint kéntermelés kiváltsága valamikor Torjáé volt. A büdösbarlang később az Apor család kezébe került, 1892-ben Apor Gábor falaztatta ki faragott kövekkel a 14 méter hosszú üreget, majd ajtót csináltatott rá, melyet naponta csak meghatározott időre, állandó felügyelet mellett nyitottak ki. Az első világháború után a barlangot a környező fürdőteleppel együtt egy tüdőszanatórium kapta meg, de ezután a mofetta rendszeres használata megszűnt.[1] A századforduló első felében az első magyar szénsavsűrítő gyár az innen kiömlő gázt használta fel. Jelenleg a barlang szabadon látogatható, a bejárati részt feltöltötték és előtte ismertetőtáblákat állítottak. Az üreg két oldalán padokat helyezek el, gázfürdőzők számára pedig kúrákat szerveznek.[1] Erről a barlangról írt Sánta Ferenc Sokan voltunk című novellájában.
A barlang levegőjének vegyi elemzését először Ilosvay Lajos magyar vegyész készítette el 1884-ben, erről szóló népszerűsítő írását 1885-ben „A torjai Büdös barlangról” címmel publikálta. Tudományos igényességgel vizsgálati eredményeit 1895-ben „A torjai Büdös-barlang levegőjének chemiai és fizikai vizsgálata” címmel közölte.[2] A megállapítások azóta is helytállóak, nem fedeztek fel semmi újat a 980 pCi/l értékű radioaktivitáson kívül, ami a kelemen-hargitai mofettái között a legnagyobb értékű. A negatív ionok töménysége 2,8x104 ion/ml, a pozitívaké 3,3x103 ion/ml, a barlang levegőjének nedvességtartalma 95%. A gázhozam a legkisebb becslések szerint napi 3000 m³,[3] a legnagyobbak szerint 6000 m³.
A levegő gázai barlangban Ilosvay vizsgálatai alapján:[4]
A gázelegyben található kén-hidrogénből terméskén csapódik ki a barlangfalakra, emiatt azokat egy bizonyos magasságig sárga kénréteg borítja. Ez egyben a gáz szintjét is jelzi.[5]