A Aszódi Weil Erzsébet témája az elmúlt években szakértők és rajongók figyelmét egyaránt felkeltette. A határokon és a tanulmányi területeken túlmutató hatással a Aszódi Weil Erzsébet érdekességnek bizonyult a kutatók, a szakemberek és a nagyközönség számára. A társadalomra gyakorolt hatásától a mindennapi életre gyakorolt hatásaiig a Aszódi Weil Erzsébet számos kontextusban váltott ki vitákat és elmélkedéseket. Ebben a cikkben a Aszódi Weil Erzsébet-hez kapcsolódó különböző szempontokat és perspektívákat fogjuk feltárni, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító képet adjunk erről az izgalmas témáról.
Aszódi Weil Erzsébet | |
Született | Weil Erzsébet 1901. május 14.[1] Budapest[1] |
Elhunyt | 1976. december 31. (75 évesen)[1] Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (A parcella, 4. sor, 3. sírhely) |
Aszódi Weil Erzsébet (eredeti nevén Weil Erzsébet) (Budapest, Terézváros, 1901. május 14.[2] – Budapest, 1976. december 31.) kétszeres Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész, festő, rézkarcoló.
Weil Miklós (1858–1936) takarékpénztári hivatalnok és Goldberg Aranka (1878–1945) gyermekeként született.[3] Tanulmányait az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, ahol előbb Deák-Ébner Lajos és Pécsi-Pilch Dezső tanítványa (1917–1920) volt, majd Olgyai Viktornál, Fényes Adolfnál és Zádor Istvánnál képezte magát. 1922 és 1925 között a Szinyei Merse Pál Társaság több ösztöndíjában részesült. Az 1920-as évek első felében festészettel foglalkozott, azonban később szinte kizárólag rézkarcokat készített. 1927-ben hosszabb tanulmányutat tett a francia fővárosban. Alakos kompozícióinak meghatározó elemei a ritkább és sűrűbb vonalhálók kombinációjával megidézett fény-árnyék hatások. Tagja volt a Magyar Rézkarcolók Egyesületének.
Több alkotása megtalálható a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében és a Magyar Zsidó Múzeumban.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik (A-4-3).
a Magyar Rézkarcolók Egyesületével