Apellész
Ez a cikk a Apellész témával foglalkozik, amely különböző területeken vita és érdeklődés tárgyát képezte. A Apellész nagy figyelmet keltett a mai társadalomban betöltött jelentősége és a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatása miatt. A történelem során a Apellész alapvető szerepet játszott az emberiség evolúciójában, mivel több tudományterületen is tanulmányozás és kutatás tárgya volt. Ebben az értelemben a Apellész-hez kapcsolódó különböző nézőpontok és megközelítések kerülnek elemzésre, azzal a céllal, hogy átfogó és gazdagító jövőképet nyújtsanak ebben a témában. Egy szigorú és kritikai elemzéssel a cél az, hogy elmélyedjünk a Apellész-et jellemző különböző szempontokba, valamint annak mai következményeibe és kihatásaiba.
| Apellész | |
 | |
| Született | i. e. 370 Colophon |
| Elhunyt | i. e. 306 (63-64 évesen) Kosz[1] |
| Szülei | Pytheas |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Apellész témájú médiaállományokat. | |
Apellész (Kr. e. 4. század) görög festő.
A kis-ázsiai Kolophónban született, először Epheszoszban, majd Sziküónban Pamphilosztól tanult festészetet. Kr. e. 340 és 300 között működött, több városban is. Nagy Sándor udvari festője volt, Alexandrosz csak neki engedte meg, hogy lefesse. Színész- és hetéraképeket is festett, sőt a hagyomány szerint ő készítette az első önarcképet is. Mestere volt a körvonalrajznak és a színhatásoknak is, pedig állítólag csupán négy színt használt: fehéret, feketét, sárgát és vöröset. A fiatal király kíséretében megfordult I. Ptolemaiosz egyiptomi udvarában. Kellemes modora révén kedvelt volt mindenütt, s emiatt mestere, Pamphilosz féltékeny lett rá, fel is jelentette összeesküvés vádjával, de a vádat ejtették.
Művei csupán leírásokból ismertek, egy sem maradt fenn. A leghíresebbek: Tengerből felmerülő Aphrodité, Antigonosz király lovasportréja, Artemisz áldozó lányok között, Rágalom.
Emlékezete
Jókai És mégis mozog a föld! című regényében az egyik fejezet címe „Apelles csizmadiái s az igazi csizmadia”.
Források
- Művészeti lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1981–1983. 85. old.
- Magyar nagylexikon II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994. 199. old. ISBN 963-05-6800-4
- ↑ „Апеллесъ” (orosz nyelven). Encyclopedic lexicon. Volume II, 1835.