Anna Stainer-Knittel

A mai világban a Anna Stainer-Knittel olyan témává vált, amely nagy jelentőséggel bír, és sokféle ember számára érdekes, különböző kontextusokban. Befolyása és hatóköre a mindennapi élettől a speciálisabb tanulmányi területekig terjed, jelentős hatást gyakorolva általában a társadalomra. A Anna Stainer-Knittel megjelenése óta kíváncsiságot és vitát váltott ki, motiválva a szakértőket és a rajongókat, hogy elmélyítsék a megértésüket és alkalmazásait. Ebben a cikkben a Anna Stainer-Knittel-hez kapcsolódó különböző perspektívákat és szempontokat vizsgáljuk meg, átfogó és részletes áttekintést nyújtva az olvasóknak, hogy bővítsék e rendkívül releváns témával kapcsolatos ismereteiket.

Anna Stainer-Knittel
Született1841. július 28.[1][2]
Elbigenalp
Elhunyt1915. február 28. (73 évesen)[1][2]
Wattens[3]
Állampolgárságaosztrák
Foglalkozásafestőművész
IskoláiMüncheni Képzőművészeti Akadémia (1859–1863)
SírhelyeInnsbruck
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Stainer-Knittel témájú médiaállományokat.
Anna Knittel a sasfészeknél

Anna Stainer-Knittel (Elbigenalp, 1841. július 28. – Wattens, 1915. február 28.) osztrák festő. Életéről Wilhelmine von Hillern írt egy lokálpatriotizmussal átitatott, feminista sikerkönyvet.

Élete

Apja fegyverkovács volt. Már iskolás korában vicces, de találó karikatúrákat rajzolt osztálytársnőiről. 1859-ben kezdte meg tanulmányait Münchenben, egy magán festőiskolában. 1864-ben pénzszűke miatt visszatért szülőfalujába. Portrét festett szüleiről, s amikor az Önarckép Lech-völgyi népviselet-ben című festményét megvásárolta a Ferdinandeum, a Tiroli Tartományi Múzeum, Innsbruckba költözött.

Megrendelésre készített arcképek biztosították megélhetését. 1873-ban feleségül ment Engelbert Stainer gipszműveshez, négy gyermeke született. Olajjal festett táj- és virágképeivel vált híressé. Elmondása szerint 130 portrét festett, közöttük Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos osztrák–magyar trónörökös, Joseph Wenzel Radetzky, I. Ferenc József magyar király arcképét. Rajz- és festőiskolát nyitott Innsbruckban leányok és nők számára. 1873-ban az Alpesi virágkoszorú festményét kiállították Bécsben a világkiállításon. 40 angol fontért kelt el, és Londonba vitték.

A festményein kívül egy bátorságpróba tette híressé. Mivel a sasok elragadták a bárányokat, szokás volt a falvakban a sasfészkeket kiüríteni. A fiókákat felnevelték, majd eladták a piacon. Bátyja nem vállalkozott rá, mert előzőleg már hét órát töltött a kötélen függve. Anna, felöltve bátyja bőrnadrágját, leereszkedett a meredek sziklafal mentén, és felhozta a fészket a fiókákkal.

Röviddel az eset után Ludwig Steub úti író hőstettnek nevezte egy elbeszélésében, és Anton Renk költő a „Lech-völgy Brunhildájának” titulálta Annát. Anna festményen örökítette meg bátor tettét. Üzletének kirakatában látta meg a képet Wilhelmine von Hillern bestseller író. Megismerkedett Annával, adatokat gyűjtött a szülőfalujában. Az írónő azonban kissé átalakította az eredeti történetet. A Geier Wally című regényében Annából Walburga (Wally), apjából földműves, a Lech-völgyből Ötz-völgy lett. A regényt színpadra állították, 11 nyelvre lefordították, és háromszor megfilmesítették.

Galéria

  • Anna Staner-Knittel Lech-völgyi népviseletben
    Anna Staner-Knittel Lech-völgyi népviseletben
  • Radkersburgi majolika, alpesi virágkoszorú Anna Stainer-Knittel nyomán
    Radkersburgi majolika, alpesi virágkoszorú Anna Stainer-Knittel nyomán
  • Alpesi virágok
    Alpesi virágok
  • Alpesi virágok
    Alpesi virágok

Jegyzetek

  1. ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Benezit művészeti lexikon (Oxford) . Oxford University Press, 2006 (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Allgäuer Künstlerlexikon (1. edition)

Források

  • Astrid Kofler: Anna Stainer-Knittel (német nyelven). Frauen. Biographieforschung. (Hozzáférés: 2019. május 8.)