A következő cikkben a Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos osztrák–magyar trónörökös témában fogunk elmélyülni, amely az utóbbi időben aktuálissá vált és egyre gyakrabban beszél róla. A Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos osztrák–magyar trónörökös egy olyan téma, amely a történetétől és fejlődésétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig számos szempontot felölel. Ebben a cikkben a Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos osztrák–magyar trónörökös különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg, elemezve annak okait, hatásait és lehetséges megoldásait. Ezenkívül megvizsgáljuk a Habsburg–Lotaringiai Károly Lajos osztrák–magyar trónörökös szerepét a politikától a populáris kultúráig különböző területeken, valamint mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Károly Lajos József Mária (németül: Karl Ludwig Joseph Maria; Bécs, Osztrák Császárság, 1833. július 30. – Bécs, Osztrák–Magyar Monarchia, 1896. május 19.), Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák főherceg, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse 1889 és 1896 között, aki I. Ferenc József császár és király öccseként annak fiát, Rudolf főherceget, aki 1889-ben vesztette életét a mayerlingi tragédia során, követte a trónöröklési sorban. A főherceg volt Ferenc Károly és Bajorországi Zsófia Friderika főhercegné harmadik gyermeke.
Károly Lajos főherceg édesapja Habsburg–Lotaringiai Ferenc Károly főherceg (1802–1878) volt, II. Ferenc (1768–1835) német-római császárnak, magyar és cseh királynak (1804 után I. Ferenc néven osztrák császárnak) és császárnénak, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnőnek (1772–1807) második fia.
Édesanyja a Wittelsbach-házból való Zsófia Friderika bajor királyi hercegnő (1805–1872) volt, I. Miksa bajor királynak, és második feleségének, az evangélikus vallású Karolina Friderika Vilma badeni hercegnőnek leánya.
Károly Lajos a család harmadik gyermekeként született. Felnőttkort megérő testvérei:
Anyja, Zsófia főhercegné erősen hívő katolikus szellemben nevelte fiát. A fiú ennek következtében a vallási őrület határára jutott, hintójából áldást osztott az utcai járókelőknek. Taníttatását Bombelles Henrik irányította (Rudolf főudvarmesterének apja). Károly Lajos – ellentétben bátyjával, Ferenc Józseffel – nem jeleskedett a politikai pályán. A szokásos katonai pályát futotta be. 1848-ban, 15 évesen a 7. császári ulánus ezred tulajdonosa és ezredese lett. Később a Subov orosz dragonyos század főnöke, majd a 8. porosz királyi ulánus ezred tulajdonosa.
1853–1855 között a galíciai helytartóságnál működött. 1855-ben Tirol tartomány császári helytartójává nevezték ki, ezt a hivatalt hat éven át töltötte be. 1861. március 9-én altábornaggyá, majd 1884 októberében lovassági tábornokká nevezték ki. Azonban a politikát és a katonai mesterséget nem sokra tartotta, inkább a művészeteket kedvelte. Több művészegylet védnöki tisztségét viselte, gyakran rendezett bálokat és jótékonysági rendezvényeket. A Vöröskereszt helyettes védnöki, az „önkénytes mentőtársulat” védnöki tisztségét töltötte be, elvállalta az 1873-as bécsi világkiállítás fővédnöki tisztségét is. 1877-ben a Bécsi Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották.
Károly Lajos főherceg háromszor nősült. Mindhárom feleségét édesanyja, a szigorú Zsófia Friderika főhercegné választotta ki számára.
Első házasságát a Wettin-házból származó Margit Karolina szász királyi hercegnővel, I. János szász király és Amália Auguszta bajor királyi hercegnő leányával, I. Miksa bajor király unokájával kötötte. Az esküvőt 1856. április 11-én tartották Szász Királyságbéli Drezdában, ám a fiatalasszony két évvel később, 1858. szeptember 15-én Monzában, mindössze tizennyolc évesen váratlanul elhunyt. A házasság gyermektelen maradt. Első feleségének halála után az özvegy hosszabb ideig Rómában élt, az államügyektől is visszavonult.
Második felesége a Bourbon-ház kettős szicíliai ágából származó Mária Annunciáta nápoly–szicíliai királyi hercegnő, II. Ferdinánd, Nápoly és Szicília királyának és Habsburg–Tescheni Mária Terézia Izabella főhercegnőnek a leánya volt. A hivatalos házassági szerződést 1862. október 16-án kötötték Rómában, a tényleges esküvőre 1862. október 21-én került sor Velencében. Mária Annunciáta 1871. május 4-én hunyt el tüdőbetegség következtében Bécsben. A házasságból összesen négy gyermek született:
Harmadik házasságát 1873. július 23-án kötötte a Bragança-házból való Mária Terézia portugál infánsnővel, I. Mihály portugál király és Adelheid löwenstein–wertheim–rosenbergi hercegnő leányával. Az esküvőt a Majna-menti Kleinheubachban, a Löwenstein–Wertheim–Rosenberg Hercegség székhelyén, a feleség szülővárosában tartották. Mária Terézia majd fél évszázaddal férje halála után, 1944. február 12-én hunyt el Bécsben. E házasságból két leány született:
A nyarakat családjával együtt a wartholzi kastélyban töltötte, messze a bécsi udvar merev etikettjétől. A főherceg születésnapjait rendszerint szűk családi körben, a kastélyban ünnepelték. A főherceg idős korában megtanult magyarul, és gyermekei tanrendjébe is felvétette a magyar nyelvet. 1889-ben megvásárolta az akkor Magyarországhoz tartozó kistapolcsányi kastélyt, ahol családjával együtt töltötte el az év egy részét.
Unokaöccsének, Rudolf főhercegnek 1889. január 30-án Mayerlingben elkövetett öngyilkossága után, mint a császár legidősebb öccse, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse lett, 1896-ban bekövetkezett haláláig.
Fia, Ferenc Ferdinánd főherceg 1895-96 telén Egyiptomban gyógykezeltette magát. Károly Lajos meglátogatta fiát Kairóban. Utazást tett Palesztinában is, ahol ivott a Jordán folyó fertőzött vizéből, ennek következtében megbetegedett, és hamarosan, 1896. május 19-én Bécsben meghalt.[5]