Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Andranik Ozanján-et és mindent, amit tudnia kell róla. A keletkezésétől a társadalomra gyakorolt hatásáig, a különféle alkalmazásokon és a kutatásban elért előrehaladásokon keresztül elmélyülünk a Andranik Ozanján lenyűgöző világában. Megismerjük előnyeit, kihívásait és a körülötte megnyíló jövő távlatait. Ezzel a cikkel arra törekszünk, hogy egy teljes és frissített áttekintést nyújtsunk a Andranik Ozanján-ről, hogy megérthesse fontosságát és azt, hogy hogyan befolyásolhatja mindennapi életét. Készüljön fel, hogy mindent felfedezzen a Andranik Ozanján-ről, és merüljön el a tudás és tanulás utazásában!
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Andranik Ozanján | |
![]() | |
Született | 1865. február 25.[1][2][3] Şebinkarahisar[2][3] |
Elhunyt | 1927. augusztus 31. (62 évesen)[1][2][3] |
Állampolgársága | |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | Lista
|
Sírhelye |
|
![]() | |
Andranik Ozanján aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Andranik Ozanján témájú médiaállományokat. | |
Andranik Torosz Ozanján, vagy Zoravar Andranik, (örményül: Անդրանիկ Թորոս Օզանյան vagy Զորավար Անդրանիկ) (1865. február 25. – 1927. augusztus 31.) örmény tábornok és szabadságharcos, akit az örmények nemzeti hősként tisztelnek.
Şebinkarahisarban született, Giresun tartományban, közel Erzurumhoz. Fiatalkorában csatlakozott az örmény szabadságharcosokhoz, akik az Oszmán Birodalomtól való elszakadásért küzdöttek. Tagja lett az Örmény Forradalmi Szövetség pártnak is.
Andranik részt vett a balkáni háborúkban, 1912 és 1913 között, a bolgárok oldalán harcolt Garegin Dzseh parancsnok örmény különítményében. A törökök letartoztatták és börtönbe zárták Isztambulban, itt ismerkedett meg más örmény nacionalistákkal.
Az első világháborúban az oroszok oldalán harcolt az Oszmán Birodalom ellen, örmény szabadcsapatokat szervezett. Számos csatában részt vett (pl.:Van-tó melletti csata), bátran harcolt és stratégiai felkészültsége hírnevet szerzett neki. Megszervezte az örmények kimenekítését Kelet-Örményországba az Oszmán Birodalomból az örmény népirtás miatt.
Az Örmény Demokratikus Köztársaság megalapítása után sereget szervezett és a törökök ellen vonult. A Batumi-békeszerződést nem ismerte el, nem fogadta el az abban megállapított örmény-török határokat. A hegyekbe vonult csapataival és Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságban küzdött tovább az azeriekkel együtt az oszmánokkal szemben.
1919 után nem akart részt venni az örmény politikai életben, az Örmény Demokratikus Köztársaság bukása után pedig az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, és Kalifornia államban, Fresnóban halt meg 1927-ben. Hamvait 1928-ban Párizsba szállították, majd 1999-ben tértek vissza Örményországba. Franciaországban és Örményországban is számos emlékművet állítottak fel a „dicsőséges örmény nemzeti hős” tiszteletére.