A mai világban a Alexander Mackenzie egy olyan probléma, amely egyre fontosabbá válik a társadalomban. A Alexander Mackenzie régóta felkeltette minden korosztály és kulturális hátterű ember érdeklődését. Akár lenyűgöző technológiai fejlődéséről, akár vitatott politikai döntéseiről, akár innovatív művészi javaslatairól van szó, a Alexander Mackenzie nem szűnik meg meglepetést okozni és vitákat generálni. Az évek során a Alexander Mackenzie visszatérő téma volt a médiában, és felkeltette a különböző tudományágak kutatóinak és akadémikusainak érdeklődését. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Alexander Mackenzie különböző aspektusait, elemezve annak mai hatását és a jövőbeni lehetséges következményeket.
Alexander Mackenzie | |
![]() | |
Thomas Lawrence festménye (1800) | |
Született | 1764[1][2][3][4][5] Stornoway |
Elhunyt | 1820. március 12. (55-56 évesen)[5][6] Dunkeld |
Állampolgársága | |
Foglalkozása | felfedező |
Tisztsége | Member of the Legislative Assembly of Lower Canada |
Kitüntetései | Knight Bachelor |
Halál oka |
|
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Mackenzie témájú médiaállományokat. | |
Sir Alexander Mackenzie (Stornoway, Lewis, 1764 – Dunkeld, 1820. március 12.) skót földrajzi felfedező. Legismertebb útja Kanada átszelése kelet–nyugati irányban és 1793-ban a Csendes-óceán elérése.
1764-ben született a Skócia partjaitól nyugatra fekvő Külső-Hebridák Lewis nevű szigetén lévő Stornoway településen.[7][8] A négy gyerek közül a harmadik volt a családban. Apja Kenneth 'Corc' Mackenzie (1731–1780), anyja Isabella MacIver. Ismert kereskedőcsalád volt.
Anyja 1774-ben meghalt, ekkor New Yorkba hajózott, hogy apjához csatlakozzon.[9] 1776-ban apja és nagybátyja belépett a New York-i királyi seregbe az amerikai függetlenségi háború alatt. 1779-ben a fiatal Mackenzie segédnek állt a prémkereskedelemmel foglalkozó Finlay, Gregory & Co. vállalathoz. 1787-ben a cég beleolvadt az addig rivális North West Company-ba.
A North West Company képviseletében az Atabaszk-tóhoz utazott, ahol 1788-ban megalapította Fort Chipewyant. Megtudta, hogy a helyi indiánok északnyugat felé hajóztak a folyón. 1789-ben kenuval lehajózott a folyón abban a reményben, hogy megtalálja az északnyugati átjárót, amivel el lehet jutni a Csendes-óceánig. Július 14-én eljutott a Jeges-tengerig.[10][11] Feltételezések szerint ekkor nevezte el a folyót „A csalódás folyó”-jának, mivel nem találta meg a keresett átjárót. A folyót később az ő tiszteletére nevezték el Mackenzie-folyónak.
1791-ben Mackenzie visszatért Nagy-Britanniába, hogy tanulmányozza a földrajzi hosszúság meghatározásában addig elért eredményeket. 1792-ben újból megkísérelte elérni az átjárót a Csendes-óceán felé. Útjára két bennszülöttet vitt. Utazása 1792. október 10-én indult Fort Chipewyanből.[13]
1793. május 9-én indult Fort Forkból.[13] Elérte a Fraser-folyó felső folyását. A bennszülöttek figyelmeztették, hogy a Fraser-kanyon déli irányban járhatatlan és ellenséges törzsek lakják.[14] Ehelyett a West Road River-t követve átkelt a Coast Mountainson, és leereszkedett a Bella Coola-folyón a Csendes-óceánhoz. Ezt a pontot 1793. július 20-án érte el.