Ebben a cikkben Albert porosz királyi herceg (1809–1872) lenyűgöző életét tárjuk fel, egy karakter, aki kitörölhetetlen nyomot hagyott az emberiség történetében. Szerény kezdeteitől a hírnév felemelkedéséig elmélyülünk karrierjének legintimebb részleteiben. Ezzel együtt elemezzük a társadalomra gyakorolt hatását és maradandó örökségét. A Albert porosz királyi herceg (1809–1872) sokak számára inspirációt jelentett, és ezzel a cikkel reméljük, hogy megvilágíthatjuk életét és jelentős hozzájárulásait.
Albert porosz királyi herceg | |
![]() | |
Albert porosz királyi herceg | |
Született | Friedrich Heinrich Albrecht von Preußen 1809. október 4. ![]() |
Elhunyt | 1872. október 14. (63 évesen)![]() |
Állampolgársága | porosz |
Házastársa | Marianna holland királyi hercegnő Rosalie von Rauch |
Gyermekei | Sarolta Friderika Albert Alexandrina |
Szülei | III. Frigyes Vilmos porosz király Lujza mecklenburg–strelitzi hercegnő |
Foglalkozása |
|
Tisztsége | Member of the Customs Parliament |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | mausoleum of Charlottenburg Park |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Albert porosz királyi herceg témájú médiaállományokat. | |
Albert porosz királyi herceg (németül: Prinz Albrecht von Preußen, teljes nevén Friedrich Heinrich Albrecht; Königsberg, 1809. október 4. – Berlin, 1872. október 14.) porosz királyi herceg, a Porosz Királyi Hadsereg vezérezredese, a porosz uralkodócsalád Albert-ágának megalapítója.[1]
Albert porosz királyi herceg 1809. október 4-én jött világra a königsbergi palotában III. Frigyes Vilmos porosz király (1770–1840) és Lujza mecklenburg–strelitzi hercegnő (1776–1810) tizedik gyermekeként, egyben ötödik fiaként. A család tíz gyermekéből három kiskorában elhalálozott, nem érték meg a felnőttkort. Maga Albert herceg a család legkisebb gyermeke és egyben negyedik életben maradt fia volt; két idősebbik bátyjából egy napon porosz uralkodó lett. Legendás szépségű édesanyja egy évvel fia születése után betegségben meghalt.
A porosz uralkodócsalád hagyományainak megfelelően a fiúgyermekek nemcsak katonai kiképzésben részesültek, de ezt a pályát is szánták nekik. 1819-ben az akkor tízéves Albert királyi herceg mint hadnagy csatlakozott a porosz királyi hadsereghez. Érdeklődésére és lelkesedésére való tekintettel a lovassághoz került. A modern technológiával és a hadseregreformmal szemben ellenérzéseket táplált, a porosz vezérkarral és az uralkodóval többször is összetűzésbe került emiatt. A harcszíntér és a főváros között például szívesebben utazott lóháton, mint vasúton. 1852-ben nevezték ki a lovasság tábornokának; a porosz–osztrák háború gitschini és königgrätzi csatájában a lovassági hadtest parancsnokaként vett részt. Az 1870–71-es porosz–francia háborúban a 4. lovassági hadosztályt vezette a wissembourgi, fröschweileri és sedani ütközetekben. Ez utóbbi megnyerése után a porosz herceg csatlakozott unokaöccséhez, Frigyes Károly porosz herceghez a Loire-menti hadjáratában. A háború végén érdemeire való tekintettel az uralkodó vezérezredesi poszttal jutalmazta Albert porosz herceget.
1830. szeptember 14-én a Noordeinde-palotában Albert porosz királyi herceg feleségül vette Marianna holland királyi hercegnőt (1810–1883). A hercegnő anyai ágon elsőfokú unokatestvéri rokonságban állt a herceggel, továbbá Lujza porosz hercegnő és Frigyes holland herceg házassága révén sógorsági kapcsolatban is voltak. A házaspár a berlini Wilhemstraßén lévő Prinz-Albrecht-Palaisba költözött, melyet a herceg óhajainak megfelelően Karl Friedrich Schinkel épített át. Albert hercegnek feleségétől öt gyermeke[2] – két fiú és három leány – született, akik közül hárman érték meg a felnőttkort:
Annak ellenére, hogy a szoros családi kapcsolatok miatt kiskoruktól fogva közelről ismerték egymást, kapcsolatuk nem működött. Albert herceg kicsapongó életmódját és nyílt viszonyait a holland hercegnő nem tudta tolerálni. 1845-ben a hercegné otthagyta férjét és gyermekeit szeretője, Johannes van Rossum kedvéért. Mikor négy évvel később a hercegné teherbe esett szeretőjétől, a holland királyi udvar elismerte a porosz herceg házasságának semmisségét: 1849. március 28-án kimondták Albert herceg és Marianna hercegnő válását.
1853. június 13-án Meiningenben Albert porosz herceg házasságot kötött Rosalie von Rauch (1820–1879) német nemeskisasszonnyal, Gustav von Rauch porosz tábornok és hadügyminiszter gyermekével. Minthogy az asszony nem származott uralkodócsaládból, a porosz herceggel kötött frigye morganatikusnak számított – ezt ellensúlyozandó ugyan május 28-án a menyasszony gróf Hohenau (Gräfin von Hohenau) rangot kapta a porosz uralkodótól,[3] azonban születendő gyermekeik nem formálhattak igényt a porosz trónra. Albert porosz királyi herceg és Rosalie von Rauch kapcsolatából két gyermek született:
A rangon aluli frigy miatt Albert királyi herceg a porosz udvar elhagyására kényszerült. Drezda közelében vásárolt magának birtokot, ahol 1850–54 között Adolf Lohse tervei alapján saját palotát – Albrechtsschloss – építtetett. A család 1856 után visszatérhetett a porosz fővárosba, lakhelyükként a porosz herceg egykori, a Wilhemstraßén található rezidenciája szolgált, amit 1860–62 között jelentősen átalakíttattak Adolf Lohse építésszel.
Albert porosz királyi herceg berlini palotájában hunyt el 1872. október 14-én. Egészségét nagyon megviselte a franciák ellen folytatott háború: július 16-án a francia főváros közelében agyvérzést kapott, melyből már nem tudott felépülni. Az október közepén elszenvedett második agyvérzés okozta halálát. A Charlottenburg-palota mauzóleumában temették el. Szászországi birtokait morganatikus kapcsolatából való gyermekei, berlini lakhelyét első házasságából származó fia örökölte. A fővárosi palotához közel fekvő egyik utcát 1891-ben a Prinz-Albrecht-Straße névre keresztelték. A palotában a nácik uralma idején az utcában működött Gestapo és az SS központja, míg maga a palota az SS alá tartozó SD bázisa lett. Berlin bombázása során az épület súlyosan megrongálódott, végül 1955-ben elbontották. 1859-ben a herceg tiszteletére kereszteltek el egy újonnan nemesített almafajtát (Prinz Albrecht von Preußen).[4] A Charlottenburg-palotával szemközt szobrot emeltek emlékére.