A mai világban a Akrolein olyan érdekes téma, amely az emberek széles körének kíváncsiságát és figyelmét felkelti. Akár mai relevanciája, akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége miatt, a Akrolein minden korosztálytól és hátterű egyén képzeletét megragadta. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától az akadémiai vagy tudományos területeken való jelentőségéig a Akrolein továbbra is állandó tanulmányozás és érdeklődés témája. Ebben a cikkben a Akrolein különböző dimenzióit vizsgáljuk meg, elemezzük következményeit, időbeli alakulását és jelentését a jelenlegi kontextusban. A Akrolein különböző nézőpontjait is megvizsgáljuk, kiemelve annak fontosságát és relevanciáját a különböző tanulmányi és gyakorlati területeken.
Akrolein | |||
| |||
![]() | |||
IUPAC-név | Prop-2-énal | ||
Más nevek | 2-propénal Akrilaldehid Akrolein Allilaldehid | ||
Kémiai azonosítók | |||
---|---|---|---|
CAS-szám | 107-02-8 | ||
PubChem | 7847 | ||
ChemSpider | 7559 | ||
EINECS-szám | 203-453-4 | ||
KEGG | C01471 | ||
ChEBI | 15368 | ||
RTECS szám | AS1050000 | ||
SMILES | C(=O)C=C | ||
InChI | 1/C3H4O/c1-2-3-4/h2-3H,1H2 | ||
InChIKey | HGINCPLSRVDWNT-UHFFFAOYSA-N | ||
Beilstein | 741856 | ||
UNII | 7864XYD3JJ | ||
UN-szám | 1092 | ||
ChEMBL | CHEMBL721 | ||
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
Kémiai képlet | C3H4O | ||
Moláris tömeg | 56,06 g/mol | ||
Megjelenés | Színtelen folyadék | ||
Sűrűség | 0,84 g/cm³, 20 °C[1] | ||
Olvadáspont | -88 °C[1] | ||
Forráspont | 52 °C[1] | ||
Oldhatóság (vízben) | Jól oldódik: 270 g/l 20 °C-on[1] | ||
Gőznyomás | 295 mbar (20 °C)[1] | ||
Veszélyek | |||
Főbb veszélyek | Gyúlékony (F), Nagyon mérgező (T+), Veszélyes a környezetre (N)[2] | ||
NFPA 704 | |||
R mondatok | R11, R24/25, R26, R34, R50[2] | ||
S mondatok | S23, S26, S28, S36/37/39, S45, S61[2] | ||
Lobbanáspont | -29 °C[1] | ||
Öngyulladási hőmérséklet | 215 °C[1] | ||
LD50 | 26 mg/kg (patkány, szájon át)[1] | ||
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Az akrolein vagy akrilaldehid egy szerves vegyület, a legegyszerűbb telítetlen aldehid. Színtelen, kellemetlen szagú folyadék. Innen kapta a nevét: acer latinul csípős, átható, olens szagos.[3] Vízben jól oldódik, korlátlanul elegyedik a legtöbb szerves oldószerrel. Erős méreg.
Az akrolein reakciókészsége nagy. Állás közben polimerizálódik, egy nagy molekulasúlyú, amorf vegyületté alakul. Maga az akrolein az aldehidek és az alkének jellemző reakcióit mutatja. Könnyen oxidálódik akrilsavvá, ez a reakció már a levegő oxigénje hatására is végbemegy, a katalitikus oxidációt ipari jelentősége miatt intenzíven kutatják[4][5]. Naszcensz hidrogén hatására allil-alkohollá redukálódik, katalitikus hidrogénezés hatására először propionaldehid, majd propanol keletkezik. A hidrogén-kloridot és a brómot addícionálja.
Az akrolein előállítására többféle módszer is létezik. Ez a vegyület keletkezik, ha propilént katalizátor jelenlétében oxidálnak. A formaldehid és az acetaldehid kondenzációs reakciójával is nyerhető.
A glicerin hevítés hatására vizet veszít, ekkor is akrolein keletkezik[6].
Az akroleint nagy mennyiségben használják akrilsav gyártására,[4] ami fontos műanyagipari alapanyag. Emellett az allil-alkohol és az akrilnitril gyártásához is használnak akroleint.[1] Heterociklusos vegyületek szintézisére, mint például 3-pikolin[7] is felhasználják.