Ürményi Ferenc (politikus)

Ebben a szövegben a Ürményi Ferenc (politikus) témával foglalkozunk, amely ma nagyon fontos és érdekes téma. A _Var1 felkeltette a szakemberek, az akadémikusok és a nagyközönség figyelmét a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt ​​hatásának köszönhetően. Az elmúlt néhány évtizedben a Ürményi Ferenc (politikus) jelentősége jelentősen megnövekedett, és olyan változatos területeken végzett tanulmányok és kutatások tárgyává vált, mint az orvostudomány, a technológia, a gazdaság és a kultúra. Ebben a cikkben a Ürményi Ferenc (politikus)-hez kapcsolódó különféle szempontokba fogunk belemenni, feltárva annak eredetét, fejlődését, hatását és jövőbeli kilátásait. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, hogy jobban megértsük hatókörét és jelentését a mai társadalomban.

Ürményi Ferenc
Született1780. november 8.[1][2]
Bécs
Elhunyt1858. február 11. (77 évesen)[1][2]
Pest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • Fiume kormányzója (1822–1836)
  • a magyar főrendiház tagja (1847–1848)
  • a magyar főrendiház tagja (1848–1849)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ürményi Ferenc témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Ürményi Ferenc (egyértelműsítő lap).

Ürményi Ürményi Ferenc[3] (Bécs, 1780. november 8. – Pest, 1858. február 11.) fiumei kormányzó, belső titkos tanácsos, koronaőr, az MTA igazgatósági tagja.

Életrajza

Az előkelő és jómódú nemesi származású ürményi Ürményi családnak a sarja. Apja Ürményi József országbíró, anyja, komjáthi Komjáthy Borbála (1751–1830) volt. Az apai nagyszülei Ürményi István (1694–1767), királyi tanácsos, kancelláriai titkár, földbirtokos és puchnói Motesiczky Borbála (1713–1764) voltak. Az anyai nagyszülei komjáthi Komjáthy László, földbirtokos és Veres Klára voltak.

Rövid ideig az 1790-es évek elején tanítója és nevelője boldogfai Farkas Lajos piarista rendi pap volt. 1798-ban fejezte be a jogi tanulmányokat, majd két évi gyakornokoskodás után ügyvédi oklevelet nyert. 1803-tól a lembergi kamarai igazgatóságnál segéd volt, onnan 1808-ban az egyetemes udvari kamarához titoknokságra lépett elő.

1815-től császári és királyi udvari tanácsosi ranggal temesi kamarai igazgatóvá nevezték ki. Ő népesítette be magyar lakosokkal a Torontál vármegyei Ürményházát. Kieszközölte a csanádi káptalan és székesegyház akkori ingatlanbirtokát, a kamarai patronátushoz tartozó egyházi javadalmak ellátása is az ő gondoskodásának műve. 1822-ben az országhoz ismét visszakerült Fiume és a magyar tengerpart kormányzója lett.

Tizennégy évi működés után lemondott a kormányzóságról, és Pestre ment, ahol munkásságát főként az egyesületi téren foganatosította. A magyar Szent Korona őre volt, majd 1845. június 9-én akadémiai igazgatótagnak választották.

Munkája

  • Előadása a pesti magyar kereskedelmi bank elnökének… mellyet az 1845. jún. 7. egybegyült bankválasztmányához tartott. Buda. (Németül ugyanott.)

Jegyzetek

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC16226/16228.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2020. augusztus 30.)
  3. ↑ Szinnyei József tévesen Ürmény Ferencként említi.

Források