Ebben a cikkben elmélyülünk a Ürményi József (főispán) lenyűgöző világában. Az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig megvizsgáljuk a Ürményi József (főispán) minden aspektusát, hogy megértsük a relevanciáját a különböző területeken. Egy részletes és szigorú elemzéssel arra törekszünk, hogy feltárjuk a Ürményi József (főispán) körül forgó összes szempontot, azzal a céllal, hogy olyan átfogó jövőképet nyújtsunk, amely lehetővé teszi az olvasó számára, hogy alaposan megértse ezt a témát. A populáris kultúrára gyakorolt hatástól a gazdaságra gyakorolt hatásig, politikai és jogi vonatkozásain keresztül ez a cikk egy izgalmas utazásba nyúlik bele, amely a Ürményi József (főispán) minden oldalát feltárja.
Ürményi József | |
A Magyar Királyság országbírója | |
Hivatali idő 1806. szeptember 18. – 1825. március 18. | |
Előd | Szent-Iványi Ferenc |
Utód | Brunswick József |
Született | 1741. december 6.[1][2] Ürmény |
Elhunyt | 1825. június 8. (83 évesen)[1][2] Vál |
Párt | politikus a politikai pártok megjelenése előtt |
Gyermekei | |
Foglalkozás |
|
Iskolái | Bécsi Egyetem ( – 1760-as évek) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ürményi József témájú médiaállományokat. |
Ürményi Ürményi József (Ürmény, 1741. december 6. – Vál, 1825. június 8.) több vármegye főispánja, országbíró.
Ürményi István (1694–1767), királyi tanácsos, kancelláriai titkár, földbirtokos és puchnói Motesiczky Borbála (1713–1764) fia; nevelője Molnár János, a későbbi szepesi kanonok volt; középiskoláit és a felsőbbeket Nagyszombatban végezte; az osztrák törvényeket Bécsben, a hazaiakat az egri Foglár-intézetben hallgatta. Polgári pályáját 1766-ban a királyi ügyészségen kezdte, 1769-ben ítélőtáblai bírónak nevezték ki. 1773-ban az udvari kamarához referendariusnak, 1774-ben pedig a magyar kancelláriához helyezték át.
Az 1773-ban megszüntetett jezsuita rend tanárai megmaradhattak ugyan állásukban, de új tanítási rendszer kidolgozása Ürményire várt. Főként neki tulajdonítható Mária Terézia magyar királynő tanügyi rendeletének, az 1777. évi Ratio Educationisnak a megalkotása. Szolgálataiért a Vál mezővárosra és az Agárd birtokára szóló adománylevéllel és a Szent István-rendjének keresztjével jutalmazták meg.
1780. június 19-től Pest vármegye kormányzása bízták rá. 1782-től bihari, 1785-től nyitrai főispán, 1788. december 18-tól az udvari kamaránál kincstárnok, 1789. augusztus 24-től personális (mely hivatalát 1795 júliusáig viselte) és 1790. február 12-én ismét Pest vármegye administratora lett. Ugyanebben az évben március 18-án Bács vármegyének főispánja lett és a Szent István-rend commendátori keresztjét kapta. 1792. július 14-én jelen volt II. Lipót megkoronázásán Frankfurtban.
Hat évi pihenés után 1801-ben Galícia kormányzójává, 1802. április 3-án Fejér vármegye főispánjává nevezték ki.[3] 1806. szeptember 6-án országbírói méltóságra emelték. A Pesti Egyetem elnöke. 1825 januárjában nyugalomba vonult.
Ferenczy István szobrász portrészobrot készített róla.
Feleségül vette komjáthi Komjáthi Borbálát, több gyermekük született, közülük öt fiú:
Elődje: gr. Kornis Mihály |
Utódja: gr. Teleki Sámuel |
Elődje: gr. Hadik András |
Utódja: br. Podmaniczky József |