Érkeserű
Ma a Érkeserű olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalom különböző területein. A Érkeserű jelentősége az elmúlt években megnőtt, mivel egyre többen érdeklődnek, hogy többet megtudjanak róla, jellemzőiről, hatásáról és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatásáról. Különböző perspektívákból a Érkeserű tanulmányozás, elemzés és elmélkedés tárgya volt, ami lehetővé tette számunkra, hogy jobban megértsük fontosságát és alkalmazásait a különböző kontextusokban. Ebben a cikkben elmélyülünk a Érkeserű lenyűgöző világában, feltárva jelentőségét és jelenlegi társadalmunkra gyakorolt hatását.
| Érkeserű (Cheșereu) | |
 | |
| Érkeserű, Református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Község | Kiskereki |
| Rang | falu |
| Községközpont | Kiskereki |
| Irányítószám | 417176 |
| SIRUTA-kód | 28512 |
| Népesség | |
| Népesség | 964 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 1021 [1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 25′ 40″, k. h. 22° 06′ 51″47.427793°N 22.114163°EKoordináták: é. sz. 47° 25′ 40″, k. h. 22° 06′ 51″47.427793°N 22.114163°E | |
| Érkeserű weboldala | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Érkeserű témájú médiaállományokat. | |
Érkeserű (románul Cheșereu) falu Romániában, Bihar megyében. Közigazgatásilag Kiskerekihez tartozik.
Fekvése
Bihar megyében, Érmihályfalvától délre, Asszonyvására és Éradony között fekvő település.
Nevének eredete
Érkeserű neve valószínűleg a "Kis eru" szóösszetételből, vagy "Keseru" (ártézi) vizéből ered. De lehetséges, hogy a tatárjárás alatt elpusztult Nagy-Ér nevű falu nevével rokon elnevezést takar a Kis eru (Kis-Ér) elnevezés.
Története
A falu környékén kőkorszaki, bronzkori, római kori , szarmata, gót, gepida és avar átvonulások időszakából régészeti leletek bukkantak fel.[2]
Először 1215-ben említik Érkeserűt Quesereu formában a Váradi Regestrumban (VarReg 141.). Neve az idő folyamán többször is változott: 1215 – Quesereu; 1236 – Kueserev; 1284 – Keseru; 1291-94 – villa Keseru; 1307 – Keserew; 1310 – villa Keserew, Kesereu; 1323 – Kezereu; 1332 – villa Keseres; 1337 – villa Keserev; 1355 – Kesereu; 1400 – Keserew; 1435 – Keserew; 1598 – Kesereő; 1692 – Kesserű, Keszerü, Kessery; 1773 – Er-Kesserű; 1808 – Keserü (Ér-); 1828 – Ér Kesserü; 1839 – Ér-Keserü; 1851 – Ér-Keserű; 1893 – Ér-Keserü; 1900 – Ér-Keserű; 1913 – Érkeserű; 1944 – Érkeserű.[2]
A település neve már a XIII. században is előfordult, mint Lőrincz poroszló lakhelye.
1236-ban Keserű Péter birtoka volt.
Az 1200-as évek első felében IV. Béla király az Osl nemzetség egyik tagjának ajándékozta a falut, aki a Dunántúlról került Bihar Vármegyébe valószínűleg az 1230-as években. Az Osl család egyik tagja váradi püspök volt az 1231-1242 közötti időben.
Érkeserű 1350-ben Szalaccsal és Szatmárnémetivel együtt városi rangot kapott.
1366-ban az Osl nemzetség kihalta után Jakcs mester kapta meg királyi adománnyal. A Faluban e család emlékét őrzi máig az ún. Jakcsi domb.
A XV. század második felében a váradi püspök birtoka volt, akit itteni birtokában 1453-ban megerősítettek. Az akkori időkből való kápolna a mai Püspökdomb nevű magaslaton állhatott.
1552-ben Horváth Péter volt itt birtokos.
1573-ban, majd 1600-ban a Gyulai bég és Szejdi pasa itteni portyázásai során a falut, s lakosságát a környező érmelléki mocsarak védték meg a törököktől.
1628-ban Bethlen Gábor fejedelem az ippi és érkeserui Fráter családnak adományozta a települést Barát-Püspöki pusztával együtt.
1654-ben birtokosa II. Fráter Pál - II. Rákóczi György hajdúkapitánya és felesége a fejedelmi családból származó Barcsay Anna volt.
1800-as évek első felében több birtokosa is volt: így Nemess Ádám, Németh Albert, Fráter Lajos és László, Kazinczy Viktor és Sándor, és a Péchy és a Semsey családok is.
A 19. században az Érmelléki-, majd az Érmihályfalvi járáshoz tartozott.
A 20. század elején Márton Imrének, Sándornak, Kuthy Károlynak és báró Wangenheim Gyulának volt itt nagyobb birtoka.
A település melletti erdőben fekvő Faluhelye nevű dűlőről kétféle szályhagyomány is fennmaradt: Az egyik szerint ez az elpusztult falu helye, míg a másik a tatárjáráskor ebben az erdőben húzta meg magát a falu népe.
Lakossága
1784-ben összesen 1031 lakosa , 1850-es években 2300 lakosa, míg 1880-ban már csak 1229 lakója volt. Az 1910-es népszámláláskor 1520 magyar lakost jegyeztek le.[3] 2002-ben 1078 lakosból 933 magyar, 19 román, 126 roma.
Nevezetességek
Híres személyiségek
- Böszörményi Jenő (1872–1957) Első magyar diesel motor tervezője, gyártója.
- Számadó Ernő (1907–1983) költő, meseíró, erdélyi '56-os
- Keserüi Dajka János (1580–1633) református püspök, egyházi író.
- Bihari Mór (1860–1926) író, könyvkiadó.
- Csécsi Nagy Imre (1804–1847) orvos, természettudományi író, debreceni kollégiumi tanár.
Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Bihar megye. adatbank.ro
- ↑ a b Érkeserű története. . (Hozzáférés: 2007. szeptember 10.)
- ↑ Révai Nagy Lexikona 6. kötete, Érkeserű 648 old.
Források
- Bihar vármegye és Nagyvárad. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1901.
- Márton Béla: Érkeserű leírása, Debrecen, 1943
- Benedek Zoltán: Érmellék, Helios Kiadó, Orosháza, 1996
.svg){kind=small}