Napjainkban a Áldásy Antal olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a modern társadalomban. Megjelenése óta a Áldásy Antal jelentősen befolyásolta a mindennapi élet különböző területeit, vitákat, vitákat és változásokat generált különböző területeken. A Áldásy Antal befolyása jelen van a kultúrában, a gazdaságban, a technológiában, a politikában és sok más területen, így az emberek széles köre számára érdekes téma. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Áldásy Antal-hez kapcsolódó különböző szempontokat, annak időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt hatását. Ezenkívül megvitatjuk a Áldásy Antal lehetséges jövőbeli következményeit folyamatosan változó világunkban.
Áldásy Antal | |
![]() | |
Született | Áldássy Antal János 1869. szeptember 25.[1] Pest |
Elhunyt | 1932. július 14. (62 évesen)[1][2] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1890) |
Sírhelye | Fiumei úti sírkert (35-1-80)[3] |
Tudományos pályafutása | |
Szakintézeti tagság | Magyar Tudományos Akadémia |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Áldásy Antal témájú médiaállományokat. | |
Áldásy Antal (Pest, 1869. szeptember 25. – Budapest, 1932. július 14.)[4] történetíró, a történelmi segédtudományok művelője, korának egyik vezető heraldikusa, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A neve néha előfordul Áldássy formában is.
Áldásy Antal (1833–1875) és Frumm Erzsébet fiaként született. Tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen folytatta, ahol 1890-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Ezután ösztöndíjasként a Bécsi Történeti Intézetben képezte tovább magát írástörténetben és oklevéltanban. 1892 és 1894 között Rómában és Bolognában kutatott. 1894 és 1902 között a Magyar Nemzeti Múzeum segédőre, 1902 és 1910 között őre, 1910 és 1912 között a levéltári osztály vezetője volt. 1898-ban a középkori magyar történelem tárgykörben magántanári képesítést szerzett. 1898–1912 között a Budapesti Tudományegyetemen a középkori magyar történelem magántanára, 1912–1932 között nyilvános rendes tanára, s 1924–1925-ben a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt.
1902 és 1924 között szerkesztette a Turul című heraldikai és genealógiai szaklapot.
Több tanulmányban foglalkozott a 15. századi zsinatok, továbbá Zsigmond király történetével, Nagy Lajos király itáliai összeköttetéseivel. Címertana máig a magyarul megjelent művek egyik csúcspontja ezen a területen. A magyar címeres levelek kiadásával jelentős forrásközlő tevékenységet folytatott.