A mai világban a Zsíros-hegyi turistaház olyan érdekes témává vált, amely vitákat és vitákat vált ki különböző területeken. Az idő múlásával a Zsíros-hegyi turistaház jelentőségre tett szert a társadalomban, és hatását a mindennapi élet különböző területein észlelték. A keletkezésétől napjainkig a Zsíros-hegyi turistaház jelentős átalakulásokon ment keresztül, amelyek meghatározták evolúcióját és fejlődését. Ebben a cikkben a Zsíros-hegyi turistaház-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, elemezzük hatását különböző összefüggésekben, és megvizsgáljuk a jelenkori világban betöltött jelentőségét.
Zsíros-hegyi turistaház | |
![]() | |
Ország | Magyarország |
Tszf. magasság | 420 m |
Hegység | Budai-hegység |
Hely | Zsíros-hegy |
Típus | turistaház |
Turisztikai adatok | |
Megnyitás ideje | 1928. december |
Megszűnt | 1986 |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Zsíros-hegyi turistaház témájú médiaállományokat. |
A Zsíros-hegyi turistaház egykori turistaház a Budai-hegységben, Nagykovácsi és Solymár között (közigazgatásilag utóbbi területén), 420 méterrel a tengerszint felett. Ma már csak romjai találhatók meg. Tőle északra, a Zsíros-hegy csúcsán maradékából emlékművet emeltek Kauzál Istvánnak, a ház felépítését felkaroló asztaltársaság elnökének.[1][2]
Az akkor még kopár Zsíros-hegyen 1928-ban építette fel a turistaházat a Magyar Turista Egyesület Péntekiek Asztala nevű csoportja, és az év decemberében nyitották meg. A ház mintegy 40 férőhellyel, valamint két étteremmel rendelkezett. Nevét hivatalosan a felépítésében kulcsszerepet játszó Fritsch Vencelről kapta, de általában Péntekiek menedékháza néven ismerték.[3][2] A ház elkészültét követően az MTE külön szobát bocsátott a Magyar Barlangkutató Társulat rendelkezésére a közeli Solymári-ördöglyuk barlang feltárása érdekében, akik így öltözőhelyiséghez és ruháik, felszereléseik, műszereik, szerszámaik számára raktárhoz jutottak. Miután a barlang bejáratát 1929-ben lezárták, innen lehetett felvenni a kulcsot és akár felszerelést is kölcsönözni.
1935-ben átalakították, 1936-ban melléképülettel (cserkészotthonnal) bővítették ki.[3][2]
A turistaházat a II. világháború után államosították.[4] 1986-ig működött. Azóta nagy részét építőanyagként széthordták, ma csak romjai láthatók.[1]