Zay Dezső
Ebben a cikkben a Zay Dezső lenyűgöző világát fogjuk felfedezni. A Zay Dezső eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig alapvető szerepet játszott a mindennapi élet különböző területein. A történelem során a Zay Dezső viták és viták forrása volt, és végtelen véleményeket és elméleteket szült. Ebben az értelemben elengedhetetlen, hogy kritikusan és tárgyilagosan elemezzük a Zay Dezső kultúránkra, politikánkra, gazdaságunkra és mindennapi életünkre gyakorolt hatását. Hasonlóképpen döntő fontosságú annak megvizsgálása, hogy a Zay Dezső hogyan fejlődött az idők során, és milyen következményekkel jár a mai jelenléte. Ezzel a feltárással reméljük, hogy megvilágítjuk a Zay Dezső jelentését és hatását a mai világban.
| Zay Dezső | |
| Született | 1886. november 2. Nyíregyháza |
| Meghalt | 1919. augusztus 11. (32 évesen) Simontornya |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Fegyvernem | huszár |
| Csatái | I. világháború |
Zay Dezső Elemér (Nyíregyháza, 1886. április 2. – Simontornya, 1919. augusztus 11.) az osztrák-magyar hadsereg katonatisztje, majd a magyar Vörös Hadsereg dandárparancsnoka.
Élete
Vezetékneve és az irodalom állításai ellenére nem viselt grófi címet. Elvégezte a nagyváradi hadapródiskolát, majd Szegeden a 3. honvéd huszárezredben szolgált. 1906-ban hadnaggyá léptették elő. 1911-től 2 éven át nyugállományban volt, majd hadba vonulásáig mint díjnok dolgozott. 1914. január 4-én Pécsett házasságot kötött a nála 12 évvel idősebb Várady Erzsébettel. Az első világháborúban 1914. november 12-től harcolt, s mivel törökül jól beszélt, összekötőként Egyiptomban, illetve Kisázsiában teljesített szolgálatot. 1917-ben a Balkánon harcoló 1. huszárezredben találjuk. Az októberi polgári demokratikus forradalom idején az I. honvéd huszárezred főbizalmija. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, amelynek katonai csoportját szervezte. Az Országos Katonatanács tagja volt. A kommunista politikusok 1919. februári letartóztatása után egy tiltakozó beszéde miatt őt is lefogták. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után a déli demarkációs vonalon, Dombóváron a Vörös Hadsereg általa megszervezett 44. dandárának parancsnoka volt. 1919. május 31-én ellenforradalom tört ki Tamásiban, melyet ő vert le csapatával. Erre állítólag Szamuely Tibor telefonon utasította. Szerepe volt az újdombóvári vasutassztrájk erőszakos eszközökkel való megakadályozásában.[1] A kommün bukása után dandárjával zárt egységben indult a déli demarkációs vonal felé, hogy megadja magát az antantnak. Tolnán Vrécser Ede elfogta,[2] s jelentette ezt Prónay Pálnak. Zayt és társait 1919. augusztus 11-én Prónay utasítására Simontornyán, a Sió partján főbe lőtték. Holttestét a következő napon találták meg a folyóparton.
A délelőtti órákban megérkezett Vrécser Ede szds. is a IV. szakasszal. Többek között jelentette nekem, hogy útközben egy faluban lekapcsolta Zay huszárfőgyot, a híres kommunista tisztet és még néhány bujkáló társát, akik éppen Jugoszláviába el akartak szökni. Kiadtam a parancsot agyonlövetésükre, mert mindannyian notórius kommunisták lévén, különösen Zay, igen sokat ártott, és néhány tisztbajtársának elfogatását és kivégeztetését is előmozdította. A Sió partján az uradalmi major alatt ment végbe a kivégeztetésük. Meg kell hagyni, Zay igen férfiasan viselkedett - bal szemében monoklival állt a fegyverek elé.
1946. március 1-én a Magyar Köztársaság kormánya a volt Vörös Hadsereg más, hősi halált halt parancsnokaival együtt tiszteletadásul a tábornoki karba léptette elő.
Emlékezete
Dombóváron utca viseli a nevét.[3]
Jegyzetek
- ↑ Váry 1923, 144-145. o.
- ↑ Prónay Pál: A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk., bev. Szabó Ágnes, Pamlényi Ervin, közreadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó.
- ↑ Zay Dezső utca. Utcakereso.hu (Hozzáférés: 2015 augusztus 20.)
Források
- Kivonat Zay Dezső feleségének személyrekordjából (1918)[halott link]. Budapest Főváros Levéltára. (Hozzáférés: 2015. augusztus 20.)
- Zay Dezső. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 20.)
- K. Németh András: Elfeledett vörösterror Tamásiban. Múlt-kor, (2009. november 6.)
- Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 708–709. o. ISBN 963 09 0412 8
- Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 1066. o. ISBN 963-05-2500-3
- A Szocialista Forradalomért (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1975. ISBN 963 09 0243 5 769–770. o.)
- Szakály Sándor: Néhány adalék K. Németh András Ellenforradalom és vörösterror – Tamási 1919 című tanulmányához. Archiválva 2014. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben In: Kommentár 2009/4. 125. o.
- Váry Albert. A vörös uralom áldozatai Magyarországon, 2, Budapest: HOGYF EDITIO (1923). ISBN 978 963 848 400 0
További információk
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Forradalmárok, katonák (szerk. Hetés Tibor, Budapest, Zrínyi Kiadó, 1968, 275-284. o.)
- Prónay Pál: A határban a Halál kaszál. Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből. Szerk., bev. Szabó Ágnes, Pamlényi Ervin, közreadja a Magyar Történelmi Társulat. Budapest, 1963, Kossuth Könyvkiadó.
- Jelentés a fehérterror krónikájából (Népszava, 1919. okt. 2.)
- Forradalmárok, katonák. (Szerk. Hetés Tibor. Bp., 1968.)
- K. Balog János: Értünk éltek, értünk haltak. (Szekszárd, 1972.)
.png){kind=small}