Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a William Hyde Wollaston témáját, elemezve a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását. Eredetétől és fejlődésétől napjaink relevanciájáig, a társadalomra, a gazdaságra és a kultúrára gyakorolt hatásain keresztül. Annak érdekében, hogy átfogó és részletes képet adjunk, kitérünk különféle szempontjaikra és szempontjaikra, valamint szakértői véleményekre és releváns tanulmányokra. Ezzel az átfogó elemzéssel arra törekszünk, hogy teljes megértést biztosítsunk a William Hyde Wollaston-ről és annak kortárs világunkra gyakorolt hatásáról.
William Hyde Wollaston | |
![]() | |
John Jackson festménye (1829 előtt) | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1766. augusztus 6. East Dereham, Norfolk |
Elhunyt | 1828. december 22. (62 évesen) London |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | brit |
Állampolgárság | ![]() |
Szülei | Althea Hyde Francis Wollaston |
Iskolái |
|
Pályafutása | |
Szakterület | fizika, kémia |
Munkahelyek | |
Szakmai kitüntetések | |
| |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz William Hyde Wollaston témájú médiaállományokat. |
William Hyde Wollaston — teljes nevén William Hyde Jackson Wollaston (East Dereham (Norfolk), 1766. augusztus 6. – London, 1828. december 22.), brit orvos, kémikus, fizikus, a palládium és a ródium fölfedezője.
1782–1787 között orvosnak tanult, a doktor címet 1793-ban kapta meg. 1800-ig praktizált, de eddigre részlegesen megvakult. Ekkor visszavonult, és saját laboratóriumában főleg fizikai és kémiai kísérleteket végzett.
Kiterjedt optikai vizsgálatai alapvetően a fénytörés jobb megismerését célozták; ehhez műszereket is tervezett, illetve készített:
1802-ben felfedezte a Nap színképében az első sötét sávokat (ezeket ma Fraunhofer-féle vonalaknak hívjuk).
1803-ban az analitikailag tiszta platina előállításával kísérletezve e munka afféle melléktermékeként fölfedezte a palládiumot és a ródiumot.
1804-ben végzett kísérleteivel alátámasztotta a többszörös súlyviszonyok törvényét.
Az elsők között jelentette ki, hogy a molekulákban egymáshoz kapcsolódó atomok három dimenzióban (térben) rendeződnek el.
A hólyagkőből 1810-ben elkülönítette az első természetes aminosavat, a cisztint.
Bevezette az ekvivalens súly fogalmát (1814-ben).
Róla nevezték el a wollastonit szilikátsásványt (táblapát, CaSiO3).