A Walter Scheel régóta érdekelt téma, hatása az élet különböző területeire terjed ki. A populáris kultúrára gyakorolt hatásától a technológiai fejlődésben való relevanciájáig a Walter Scheel jelentős nyomot hagyott a társadalomban. Ebben a cikkben a Walter Scheel különböző oldalait fogjuk felfedezni, az eredetétől a mai fejlődéséig. Elemezzük a történelemre, a tudományra, a politikára és más releváns területekre gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogyan alakította a Walter Scheel felfogásunkat és hogyan befolyásolta döntéseinket az évek során. Csatlakozzon hozzánk ezen az úton, hogy felfedezze a Walter Scheel életünkre gyakorolt hatását!
Walter Scheel | |
![]() | |
A Nyugat-Németország 4. elnöke | |
Hivatali idő 1974. július 1. – 1979. június 30. | |
Előd | Gustav Heinemann |
Utód | Karl Carstens |
Katonai pályafutása | |
Csatái | második világháború |
Született | 1919. július 8.[1][2][3][4][5] Solingen[6][7][8] |
Elhunyt | 2016. augusztus 24. (97 évesen)[4][5][9][7][8] Bad Krozingen |
Sírhely | Waldfriedhof Zehlendorf |
Párt | FDP |
Házastársa | Eva Charlotte Scheel, Mildred Scheel, Barbara Scheel |
Foglalkozás | politikus |
Iskolái | Gymnasium Schwertstraße |
Vallás | Protestant Church in Germany |
Díjak |
|
![]() | |
Walter Scheel aláírása | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Walter Scheel témájú médiaállományokat. |
Walter Scheel (Höhscheid, ma Solingen, 1919. július 8. – Bad Krozingen, 2016. augusztus 24.) liberális német politikus, 1974 és 1979 között Nyugat-Németország elnöke. Államfői tisztségét megelőzően 1961 és 1966 között Konrad Adenauer kormányában gazdasági miniszter, 1969 és 1974 között Willy Brandt kormányában külügyminiszter és alkancellár, 1974 májusában 10 napig kancellár volt.
Az érettségi után banktisztviselő lett. A második világháborúban a légierőnél szolgált a francia és az orosz fronton. Főhadnagyi rangban és az I. és II. osztályú Vaskereszttel szerelt le. A háború után apósa acélgyárában dolgozott, majd 1953-tól önállósította magát. Gazdasági tanácsadóként működött Düsseldorfban. 1958-ban az Interfinanz GmbH igazgatója, amelyben neki is volt részesedése.
1946-ban a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) tagja lett. A háború után liberális szervezetek alakultak tartományi szinten a négy megszállási zónában, és ezeket olvasztotta magába 1948-ban az FDP.[10]
1948-ban Solingen városi tanácsában, 1950-től 1953-ig Észak-Rajna-Vesztfália tartományi gyűlésében, 1974-ig a Bundestagban volt képviselő. Két éven át a Bundestag elnökhelyettese is volt. 1956-ban a párt ifjú reformerei közé tartozott, akik a tartományban felfüggesztették az együttműködést a Kereszténydemokrata Unióval, és Németország Szociáldemokrata Pártjával alakítottak új tartományi kormányt.[11]
1955-től 1957-ig az Európai Szén- és Acélközösség közgyűlésének, 1958 és 1961 között az Európai Parlament tagja volt.
1961 novemberében Konrad Adenauer negyedik kormányában a gazdasági együttműködés minisztere. Egy évvel később valamennyi FDP miniszterrel együtt lemondott a Spiegel-ügy miatt. De miután Franz Josef Strauss honvédelmi miniszter elhagyta a kormányt, 1962 decemberében újra átvette a miniszteri tárcát, amelyet Ludwig Erhard két kormányában is megtartott. 1966. november 30-án a költségvetés körüli vita miatt valamennyi FDP miniszter lemondott. 1969-ben a FDP elnökévé választották.
1969. október 22-én Willy Brandt szociálliberális koalíciós (SPD-FDP) kormányában külügyminiszter és kancellárhelyettes. Hozzá tartozott a vitatott keleti politika (Ostpolitik), és a német–német alapszerződés is. 1969. november 28-án Nyugat-Németország csatlakozott a nemzetközi atomcsendegyezményhez. 1970-ben Brandt és Scheel aláírták a moszkvai szerződést,[12] amelyet a Budestag csak 1972-ben ratifikált. Scheel volt az első német külügyminiszter, aki 1971 júliusában hivatalos látogatást tett Izraelben.
1974. július 1-jétől 1979. június 30-ig tartott köztársasági elnöki mandátuma. A belpolitikai egyensúly fenntartására törekedett, a fiatalokat társadalmi elkötelezettségre buzdította, de arra is figyelmeztetett, hogy vonják le a tanulságot az idősebb korosztály által elkövetett hibákból. 1978 őszén kiderült, hogy Karl Carstens tagja volt az NSDAP-nak.[13] Scheel azonnal reagált, és beismerte, hogy a fronton kapott értesítést párttagságáról, bár soha nem kérte a felvételét. Hans-Dietrich Genscher és Willy Brandt kiálltak Scheel mellett, nem kellett lemondania.[14] Az FDP tiszteletbeli elnöke maradt haláláig.
Első felesége, Eva Charlotte rákban hunyt el. 1969-ben házasodott össze Dr. Mildred Wirtz röntgen szakorvossal, a Német ráksegély alapítójával, aki 1985-ben szintén rákban halt meg. Harmadik felesége Barbara Wiese.