Vörös Brigádok
A mai világban a Vörös Brigádok a nagyközönség számára nagyon fontos és érdekes témává vált. A technológia és a globalizáció fejlődésével a Vörös Brigádok különböző területeken és ágazatokban fókuszpontként helyezkedett el, vitákat és elmélkedéseket generálva a hatása és relevanciája körül. A politikától a tudományig, a kultúráig és a szórakoztatásig a Vörös Brigádok-nek sikerült több millió ember figyelmét felkelteni szerte a világon. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Vörös Brigádok jelentését és következményeit, elemezve annak időbeli alakulását és a mai társadalomra gyakorolt hatását.
| Vörös Brigádok | |
 | |
 | |
| 1974. szeptember 8.: Renato Curcio és Alberto Franceschini letartóztatása | |
| Alapítva | 1966 |
| Megszűnt | 1988 |
| Tagság | 25 000[1] |
| Vezető |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös Brigádok témájú médiaállományokat. | |
A Vörös Brigádok (olaszul: Brigate Rosse, röviden: BR) egy szélsőbaloldali terrorista csoport volt Olaszországban. 1970-ben, Milánóban alapították, mások mellett Renato Curcio és felesége, Margherita Cagol, valamint Alberto Franceschini. A Vörös Brigádok tagjai önmagukat kommunista városi gerilláknak határozták meg, előképük az uruguayi Tupamaro mozgalom volt, azonban szemben álltak az Olasz Kommunista Párttal, amely ekkoriban az ország egyik legnagyobb pártja volt, s mérsékelt, demokratikus politikát folytatott. A terroristák többsége az Olasz Szocialista Pártból kiszoruló szélsőbaloldal köreiben kezdte politikai pályafutását. 1970 és 1987 között a csoport 73 merényletet, ezenkívül számtalan bank- és emberrablást követett el.
Aldo Moro-ügy
A Vörös Brigádok hajtotta végre az olasz társadalmat leginkább megrázó merényletet, 1978. március 16-án Rómában elrabolták majd meggyilkolták Aldo Moro volt miniszterelnököt. A gyilkosság egyik fő célja az Olasz Kereszténydemokrata Párt és az Olasz Kommunista Párt közötti Compromesso storico (történelmi kompromisszum) megakadályozása volt. Pierre Milza francia történész szerint: "A Vörös Brigádok mozgalma belehalt Moro halálába, mert teljesen lejáratta magát vele. Ezenkívül a bűnbánókról hozott törvény is felgyorsította végét." A gyilkosságot követő felháborodás a politikusokat, a rendőrséget és az igazságszolgáltatást aktívabb fellépésre késztette, és 1987-re a Vörös Brigádok működését gyakorlatilag felszámolták – 1969 és 1989 között 1337 aktivistát tartóztattak le. Ennek ellenére még 1999-ben is hallattak magukról, amikor – mások mellett Silvio Berlusconi miniszterelnök elleni – merényletek terveiről értesültek a hatóságok.
További információk
- Aldo Moro gyilkosai szabadok, s nem bántak meg semmit, hvg.hu, 2008. május 7.