Napjainkban a Uperoleia mjobergii olyan téma, amely nagy jelentőséggel bír a társadalomban. Megjelenése óta felkeltette a szakemberek, az akadémikusok és a nagyközönség érdeklődését a mindennapi élet különböző területeire gyakorolt hatása miatt. Hatása világszerte elterjedt, vitákat, elmélkedéseket és cselekvéseket generálva, amelyek célja, hogy megértsék hatókörét és következményeit. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Uperoleia mjobergii-et, megvizsgálva annak eredetét, fejlődését és a mai következményeket. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt a témát, és olyan kritikai perspektívát kínálunk, amely lehetővé teszi olvasóink számára, hogy megértsék a témát és a körülöttünk lévő világgal való kapcsolatát.
Uperoleia mjobergii | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Uperoleia mjobergii (Andersson, 1913) | ||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Uperoleia mjobergii témájú rendszertani információt. |
Az Uperoleia mjobergii a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül az Uperoleia nembe tartozó faj.
Ausztrália endemikus faja. Nyugat-Ausztrália Kimberley régiójában a Fitzroy folyó alsó szakaszán honos. Elterjedési területének mérete nagyjából 38 400 km².[1][2][3]
Nevét Eric Georg Mjöberg (1882-1938) svéd zoológus tiszteletére kapta.[4]
Apró termetű békafaj, testhossza elérheti a 2,5 cm-t.[3] Háta barna, kis barnás-narancssárgás foltokkal, a szemek között, valamint a hát középső és alsó részén különálló, közel szimmetrikus barna foltpárokkal. A karok és a lábak alsó felülete lilás-rózsaszínű. Hasa barnásfehér, a hímek torka sötét árnyalatú. Pupillája csaknem kerek, a szivárványhártya aranyszínű. Az ágyék és a combok hátsó része élénk vörös. Mellső lábának ujjai között nincs úszóhártya, a hátsók egyharmadán van, ujjai végén nincsenek korongok. A parotoid mirigyek és az ágyék közelében lévő mirigyek néha majdnem összeérnek, halványbarna csíkot alkotva az oldalak mentén.[3]
Nyáron és esetleg ősszel, az esős évszakban szaporodik. A petéket egyenként rakja le a vízfelszín alatti növényzetre, tavakban, árkokban és elárasztott füves területeken. Az ebihalak hossza elérheti a 3 cm-t, aranybarna vagy szürkés-arany színűek. Gyakran a víztestek alján tartózkodnak. Nem ismert, hogy mennyi idő alatt fejlődnek békává.[1][3]
A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több természetvédelmi területen is megtalálható.[5]