Ebben a cikkben a Hampton Wildman Parker témakörben fogunk elmélyülni, amely téma az elmúlt években sok ember érdeklődését felkeltette. A Hampton Wildman Parker ma nagyon fontos téma, és hatása a társadalomtól a technológiáig számos területen érezhető. A Hampton Wildman Parker hosszú ideje viták és viták tárgya volt mind tudományos, mind a nagyközönség körében. Ebben a cikkben a Hampton Wildman Parker-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk megvizsgálni, elemezve történetét, fejlődését és a modern világra gyakorolt hatását. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Hampton Wildman Parker milyen hatással van mindennapi életünkre és a jövőben.
Hampton Wildman Parker | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1897. július 5. Giggleswick |
Elhunyt | 1968. szeptember 2. (71 évesen) |
Ismeretes mint |
|
Állampolgárság | Egyesült Királyság |
Pályafutása | |
Szakterület | Zoológia, herpetológia |
Kutatási terület | kétéltűek, hüllők |
Hampton Wildman Parker (Giggleswick, 1897. július 5. – 1968. szeptember 2.) brit herpetológus volt. Zoológiai szakmunkákban nevének rövidítése: „Parker”.
1923 végzett BSc címmel a Cambridge-i Egyetemen. Még ugyanabban az évben munkatárs lett a Natural History Museum Kétéltúek és Hüllők Osztályán, ahol Joan Beauchamp Proctert követően gyűjteményi igazgató lett. Ezt követően ideiglenesen George Albert Boulenger utódjaként dolgozott a zoológiai osztályon. A Cambridge-i Selwyn College-ban mesterképzésen (MSc) vett rész, ahol 1935-ben diplomázott. A második világháború alatt az Admiralitásnál szolgált. 1945 után a Natural History Museumnál dolgozott tovább, ahol a háború okozta károk rendbe hozatalában vett részt. 1947-ben átvette a zoológiai osztály irányítását, ezt a posztot egészen 1947-ig töltötte be. 1947-ben doktorált a Leideni Egyetemen, doktori munkájának témája Szomália kígyói voltak. 1957-ben megkapta a Brit Birodalom Rendjét.
Hampton Wildman Parker több mint 200 tudományos cikket írt a különböző országok herpetofaunájáról, beleértve fosszilis fajokat is. Különösen érdekelte az akkor még létező déli békák (Leptodactylidae), valamint a szűkszájúbéka-félék (Microhylidae) családja, melyekről 1934-ben monográfiát készített. Tanulmányozta a szomáliai gyíkfajokat és kígyókat is. Nyugdíjba menetele után írta a Snakes of the World - Their Ways of Means and Living (1963) és a Natural History of Snakes (1965) című műveket.
Számos taxont ő írt le elsőként, ezek közé tartozik a Pseudophryne major, Flectonotus fitzgeraldi, Astylosternus occidentalis, Leptopelis jordani, Breviceps poweri, Amietophrynus camerunensis valamint a Janetaescincus veseyfitzgeraldi vakondgyíkféle. Emellett 52 különböző hüllőfajt is ő írt le elsőként.[1]
Parker nevét több taxon tudományos neve őrzi: