Ma a Tigrispiton különböző területeken érdekes és vita tárgya. Relevanciája túlmutat a határokon, mindenféle véleményt és álláspontot generált. A Tigrispiton mind a tudományos területen, mind a nyilvános szférában felkeltette a szakemberek és a nagyközönség figyelmét. Ez a jelenség növekvő érdeklődést váltott ki a következményeinek és következményeinek megértése, valamint a hatékony megoldások és alternatívák keresése iránt. Ebben a cikkben a Tigrispiton-hez kapcsolódó különböző nézőpontokat és megközelítéseket fogjuk megvizsgálni, hogy elemezhessük hatását, és átfogóbb képet adjunk erről a témáról.
Tigrispiton | ||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Fán pihenő példány
| ||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
Python molurus (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Tigrispiton témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Tigrispiton témájú médiaállományokat és Tigrispiton témájú kategóriát. |
A tigrispiton (Python molurus) a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a pitonfélék (Pythonidae) családjába tartozó faj.
A tigrispiton egész Dél-Ázsiában előfordul Pakisztántól Indián át Srí Lankáig és a Himalája lábáig. Dél-Kína (Szecsuan és Jünnan tartomány)ában, Hongkongban, Hajnanon, Hátsó-Indiában és a Szunda-szigeteken (Celebeszig) a nagyobb és sötétebb szalagos tigrispiton (Python bivittatus) helyettesíti. Mivel bőre miatt túlvadászták, sok területen veszélyeztetett, kipusztulástól fenyegetett fajjá vált.
Korábban alfajának tekintették a szalagos tigrispitont (Python bivittatus, régebben Python molurus bivittatus) is.
Hossza egyes becslések szerint elérheti a 6,4 métert, testtömege pedig a 91 kilogrammot,[1] a legnagyobb ténylegesen lemért példány azonban csak 4,6 méter hosszú és 52 kg volt.[2] Teste sárgásfehér, nagy barna foltokkal. A hím kloákanyílásánál található, ún. anális sarkantyúk[3] a visszafejlődött combcsontok maradványai és a párzásban játszanak szerepet. A meleg vérű állatok testmelegét az alsó és felső ajkán lévő, igen érzékeny hőreceptorokkal érzékeli.
Feje szürkésbe játszó hússzínű, a fejtető és a homlok világos olajbarna. Háta világosbarna, középen szürkéssárga árnyalattal. Hasa fehéres; az orrlikaktól a szemeken át a száj hátsó sarkáig egy-egy olajbarna sáv húzódik. Ugyanilyen színű, háromszögletű foltot találunk a szemek alatt, továbbá egy nagy, villásan elágazó, Y alakú foltot a fej hátulján, illetőleg a tarkón. A háton egész sor megnyúlt négyszögletes, vörösbarna foltot találunk — ezek szegélye fekete, a szélük fogazott vagy egyenes. Oldalt a középső foltoknál kisebb, hosszanti foltok sorakoznak; ezek közepe világosabb. Két elülső és két hátsó homlokpajzsa van; utóbbiak és a fejtető-pajzsok között kisebb pajzsokat találunk. A két felső és négy alsó homlokpajzsban háromszögletű gödrök vannak. A szemeket az ajakpajzsoktól apró pikkelysor nem különíti el. A test felső részét 60–70 kis pikkelysor borítja. Barna szivárványhártyája felül világosabb, mint alul.
Magányos, fákon élő lény. A fára úgy mászik fel, hogy rátekeredik a törzsére, és pikkelyeivel kapaszkodik belé. Addig függeszkedik egy ágon, amíg el nem halad alatta egy megfelelőnek látszó áldozat — leginkább kisemlős, szarvas, disznó vagy majom. A zsákmányt leginkább nyelvével vizsgálódva érzi meg. Áldozatát testgyűrűivel összeszorítva öli meg. Becslések szerint szabadon 40 évig élhet — fogságban tovább él és nagyobbra is nő.
Az ivarérettséget 3 éves korban éri el. A nőstény 60–100 tojást rak — a fiatalabbak kevesebbet, az idősebbek egyre többet. A nőstény a tojások köré tekeredve melegít őket. Az ideális költési hőmérséklet 36 °C — ha hűvösebb az idő, az anya akár 7 °C-kal is emelheti a fészek hőmérsékletét. A kis pitonok 60-80 nap múlva kelnek ki.
Dél-Ázsiában esetenként rágcsálóirtónak tartották; az éjszakára a fészerbe engedett jószágot reggel újra befogják. Magyarországon a törvény veszélyes állatnak minősíti, ezért tartásához engedély szükséges.
Ká, egy nagy és öreg indiai tigrispiton, Maugli egyik mentoraként szerepel Rudyard Kipling 1894-ben megjelent a dzsungel könyve című művében.