A Tarján György témája az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. A Tarján György megjelenése óta sok vitát és vitát váltott ki a társadalom különböző szektoraiban. Érdeklődést és vitát is váltott ki, egymásnak ellentmondó véleményekkel és ellentétes álláspontokkal. A Tarján György különböző területeken volt hatással, a politikától és a gazdaságtól a kultúráig és a szórakoztatásig. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Tarján György jelenségét, elemezve annak eredetét, fejlődését és a mai világra gyakorolt hatását.
Tarján György | |
Született | 1909. március 14.[1][2][3] Budapest[1][2][3] |
Elhunyt | 1988. december 25. (79 évesen)[1][3] |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Tarján György (Budapest, Terézváros, 1909. március 14.[4] – 1988. december 25.) szülész-nőgyógyász, énekes-színész, Tarján Imre (1910–1969) újságíró unokabátyja.
Tarján Hugó (1882–1938) életbiztosítótársasági vezértitkár, nyugalmazott őrnagy és Perlesz Erzsébet (1888–1939) fiaként született zsidó családban.[5] Születését megelőző évben apja kitért a katolikus vallásra. Nagybátyja Tarján Leó (1880–1943)[6] kormánytanácsos, Debrecen tiszteletbeli főügyésze, ügyvéd.
Középiskolai tanulmányait a Budapesti II. kerületi Érseki Katolikus Reálgimnáziumban végezte. Ezután kitanulta az autószerelő szakmát. Tizenkilenc évesen Szabolcs Ernő a Fővárosi Operettszínházhoz vitte, ahol elsőként a Kié vagy, mondd?! kezdetű Eisemann Mihály-dalt énekelte a Miss Amerika című operettben. 1928 októberétől Ábrahám Pál Az utolsó Verebély-lány című háromfelvonásos operettjében játszotta Józsi szerepét.[7] 1929-ben énekes- és táncosszerepekre szerződtette a Fővárosi Operettszínház. Ábrahám Pál Viktória című operettjében Lábass Juci mellett ő énekelte Koltay István huszárfőhadnagy (tenor) szerepét.[8] Ugyanebben az évben a His Master's Voice lemezkiadó Londonba hívta, ahol tizenkét lemezoldalt vettek föl vele.[9] 1931 márciusában a berlini Metropol Theater kötött vele szerződést.[10] Tizenhét hónapot töltött a német fővárosban, ahol játszott a Viktória, a Hawaii rózsája és a Csodabár című Ábrahám-operettekben.[11]
Az 1931/1932. tanévet a Berlini Egyetem Orvostudományi Karán töltötte. 1933-ban Antonio Grivelle grófot alakította az Egy éj Velencében című német-magyar koprodukcióban készült zenés filmben. 1934-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen pályadíjat nyert Az állati szén hatása a bél baktériumflórájára című munkájával.
1936. május 2-án a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen avatták orvosdoktorrá. Oklevelének megszerzése után – feladva színpadi karrierjét – a Frigyesi József által vezetett I. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika díjtalan gyakornoka lett. Az 1939. május 5-én hatályba lépett második zsidótörvény következtében nem folytathatta munkáját a Klinikán. Magángyakorlatot folytatott; szülészorvosként ő segítette világra Marton Lászlót is, a Vígszínház későbbi igazgatóját.[11]
1941. szeptember 7-én házasságot kötött Rozsnyai Edittel a Rákóczi Kollégium templomában.[12]
1945. április 1-jén ismét a Klinika gyakornokává választották, majd hamarosan tanársegédi kinevezést kapott. 1956-tól 1976-ig, nyugalomba vonulásáig a Fővárosi Tanács Schöpf-Merei Ágoston Kórház Szülészeti Osztályának főorvosa volt.
Hamvasztás utáni búcsúztatóját 1989. január 20-án az Új köztemetőben tartották.