A mai cikkben a Tóth Béla Lajos-et fogjuk megvizsgálni, amely téma az utóbbi időben nagy érdeklődést és vitákat váltott ki. Megjelenése óta a Tóth Béla Lajos különböző területeken vita és vita tárgya, ellentmondó véleményeket generálva és kérdéseket vetve fel valódi hatásával kapcsolatban. A cikkben a Tóth Béla Lajos-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, az eredetétől és fejlődésétől a jelenlegi társadalomra gyakorolt hatásáig. Kétségtelen, hogy a Tóth Béla Lajos olyan fontos téma, amellyel érdemes alaposan foglalkozni, hogy megértsük hatókörét és hatását a mai világban.
Tóth Béla Lajos | |
Született | 1925. április 21. Budapest |
Elhunyt | 1999. február 23. (73 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása | állatorvos |
Sírhelye | Farkasréti temető (1/B parcella, 2. sor, 12. sír)[1] |
Tóth Béla Lajos (Budapest, 1925. április 21. – Budapest, 1999. február 23.) magyar állatorvos, egyetemi tanár, az állatorvos-tudományok kandidátusa.
Tóth Lajos és Löchhing Józsa fiaként született. 1944-ben érettségizett a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnáziumban, majd 1950-ben a Magyar Agrártudományi Egyetem Állatorvosi Karán állatorvosi diplomát, 1957-ben pedig állatorvos-doktori oklevelet szerzett. 1950 és 1951 között a Hajdú-Bihar megyei Polgáron és a Csongrád megyei Földeákon volt körállatorvos, majd az Állatorvosi Főiskola, illetve az Állatorvos-tudományi Egyetem (ÁOTE) Élettani Intézetének tanársegéde lett, emellett 1954-től 1957-ig az MTA–TMB-n dolgozott Kemény Armand aspiránsként.[2]
1957-ben egyetemi adjunktus, majd 1965-ben egyetemi docens lett. 1962-ben végzett a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemen, 1964-ben pedig az állatorvos-tudományok kandidátusa lett. 1972 és 1993 között az Agrártudományi Egyetem (ATE), illetve a GATE Állatélettani és -egészségtani Tanszékének egyetemi tanára, 1972-től 1991-ig a Tanszék vezetője, 1996-tól haláláig professor emeritusa volt.[2]
Különböző állatfajok szérumfehérje-frakcióinak vizsgálatával, a szérumfehérjék ún. normál értékeinek kialakulásával és meghatározásával foglalkozott, és szerepe volt az ún. elektroforézises kutatás bevezetésében a magyarországi állatorvos-tudományi kutatásokba.[2]
Felesége Szetei Ágnes állatorvos-szaksegéd volt. 1999-ben hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.[2][3]