Sztreptozotocin
A mai világban a Sztreptozotocin olyan téma, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét felkeltette. Legyen szó fontos eseményről, releváns figuráról, új koncepcióról vagy valami egészen másról, a Sztreptozotocin jelentős hatást tudott gyakorolni a társadalomra. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk, mi teszi a Sztreptozotocin-et olyan érdekessé és fontossá, valamint azt, hogy mekkora befolyása van a különböző területeken. A Sztreptozotocin eredetétől a jelenlegi hatásáig kitörölhetetlen nyomot hagyott a modern világban, és elengedhetetlen, hogy megértsük jelentőségét a mindennapi életünkben.
| |
| Sztreptozotocin | |
| IUPAC-név | |
| 2-dezoxi-2-({karbonil}amino)-β-D-glükopiranóz | |
| Kémiai azonosítók | |
| PubChem | 29327 |
| ChemSpider | 27273 |
| DrugBank | APRD00209 |
| KEGG | C07313 |
| ChEBI | 9288 |
| ATC kód | L01AD04 |
| SMILES | CN(C(=O)N1(((O1O)CO)O)O)N=O |
| InChIKey | ZSJLQEPLLKMAKR-GKHCUFPYSA-N |
| Beilstein | 2060675 |
| UNII | 8H27GUR065 |
| ChEMBL | 450214 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C8H15N3O7 |
| Moláris tömeg | 265.221 g/mol |
| Farmakokinetikai adatok | |
| Biológiai felezési idő |
5-15 perc |
A sztreptozotocin (INN: streptozocin, STZ) természetes vegyület, mely különösen mérgező az emlősök hasnyálmirigyének béta-sejtjei számára. A Langerhans-szigetek bizonyos típusú rákos betegségeit gyógyítják vele, ha a műtéti beavatkozás nem lehetséges. Állatkísérletekben 1-es típusú diabétesz előidézésére használják.
Felhasználás
A hasnyálmirigy áttétes daganatai elleni gyógyszer. Miután komoly veszélye van a mérgezésnek, és a rákot ritkán gyógyítja, csak olyan betegeknek adják, akiknek a daganatát sebészi úton nem lehet eltávolítani. Ezekben a betegekben csökkentheti a daganat méretét és a tüneteket, pl. a rákos béta-sejtek által kibocsátott inzulin okozta hipoglikémiát (vércukor-leesést).
A tipikus adag 500 mg/m²/nap intravénásan 5 napon át, 4–6-hetenként megismételve.
A sztreptozotocin glükózamin-nitrozourea-vegyület. A többi nitrozourea típusú alkilező szerhez hasonló sejtméreg, mely a DNS-t károsítja. Eléggé hasonlít a glükózhoz ahhoz, hogy a GLUT2 glükóztranszport fehérje a sejtbe továbbítsa, de ahhoz nem, hogy a többi glükóztranszport fehérje felismerje. A béta-sejtekben viszonylag sok a GLUT2 fehérje; ez az oka annak, hogy a sztreptozotocin elsősorban a béta-sejteket mérgezi.
Története
Az 1950-es évek végén fedezték fel a talajban élő Streptomyces achromogenes nevű baktériumtörzsben egy amerikai gyógyszergyár tudósai, és antibiotikumként azonosították. Az 1960-as évek közepén derült ki, hogy a szer mérgezi a béta-sejteket. Az 1960-as és 70-es években az Amerikai Rákellenes Intézet[1] elvégezte a gyógyszer bevizsgálását rák elleni kemoterápiás célra, melyet végül 1982-ben engedélyezett az FDA.[2]
Készítmények[3]
">szerkesztés]- Zanosar
Magyarországon nincs forgalomban.[4]
Jegyzetek
- ↑ National Cancer Institute hivatalos honlap
- ↑ FDA drug details
- ↑ Streptozocin (Drugs-About.com)
- ↑ Streptozotocin[halott link] (OGYI)
Források
- Streptozotocin: Safe Working Practices Information Page (Virginia Commonwealth University Office of Environmental Health & Safety)
Kapcsolódó szócikkek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Streptozotocin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.