A mai világban a Sztreptozotocin olyan téma, amely minden korosztály és érdeklődésű ember figyelmét felkeltette. Legyen szó fontos eseményről, releváns figuráról, új koncepcióról vagy valami egészen másról, a Sztreptozotocin jelentős hatást tudott gyakorolni a társadalomra. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk, mi teszi a Sztreptozotocin-et olyan érdekessé és fontossá, valamint azt, hogy mekkora befolyása van a különböző területeken. A Sztreptozotocin eredetétől a jelenlegi hatásáig kitörölhetetlen nyomot hagyott a modern világban, és elengedhetetlen, hogy megértsük jelentőségét a mindennapi életünkben.
![]() | |
Sztreptozotocin | |
IUPAC-név | |
2-dezoxi-2-({karbonil}amino)-β-D-glükopiranóz | |
Kémiai azonosítók | |
PubChem | 29327 |
ChemSpider | 27273 |
DrugBank | APRD00209 |
KEGG | C07313 |
ChEBI | 9288 |
ATC kód | L01AD04 |
SMILES | CN(C(=O)N1(((O1O)CO)O)O)N=O |
InChIKey | ZSJLQEPLLKMAKR-GKHCUFPYSA-N |
Beilstein | 2060675 |
UNII | 8H27GUR065 |
ChEMBL | 450214 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C8H15N3O7 |
Moláris tömeg | 265.221 g/mol |
Farmakokinetikai adatok | |
Biológiai felezési idő |
5-15 perc |
A sztreptozotocin (INN: streptozocin, STZ) természetes vegyület, mely különösen mérgező az emlősök hasnyálmirigyének béta-sejtjei számára. A Langerhans-szigetek bizonyos típusú rákos betegségeit gyógyítják vele, ha a műtéti beavatkozás nem lehetséges. Állatkísérletekben 1-es típusú diabétesz előidézésére használják.
A hasnyálmirigy áttétes daganatai elleni gyógyszer. Miután komoly veszélye van a mérgezésnek, és a rákot ritkán gyógyítja, csak olyan betegeknek adják, akiknek a daganatát sebészi úton nem lehet eltávolítani. Ezekben a betegekben csökkentheti a daganat méretét és a tüneteket, pl. a rákos béta-sejtek által kibocsátott inzulin okozta hipoglikémiát (vércukor-leesést).
A tipikus adag 500 mg/m²/nap intravénásan 5 napon át, 4–6-hetenként megismételve.
A sztreptozotocin glükózamin-nitrozourea-vegyület. A többi nitrozourea típusú alkilező szerhez hasonló sejtméreg, mely a DNS-t károsítja. Eléggé hasonlít a glükózhoz ahhoz, hogy a GLUT2 glükóztranszport fehérje a sejtbe továbbítsa, de ahhoz nem, hogy a többi glükóztranszport fehérje felismerje. A béta-sejtekben viszonylag sok a GLUT2 fehérje; ez az oka annak, hogy a sztreptozotocin elsősorban a béta-sejteket mérgezi.
Az 1950-es évek végén fedezték fel a talajban élő Streptomyces achromogenes nevű baktériumtörzsben egy amerikai gyógyszergyár tudósai, és antibiotikumként azonosították. Az 1960-as évek közepén derült ki, hogy a szer mérgezi a béta-sejteket. Az 1960-as és 70-es években az Amerikai Rákellenes Intézet[1] elvégezte a gyógyszer bevizsgálását rák elleni kemoterápiás célra, melyet végül 1982-ben engedélyezett az FDA.[2]
Magyarországon nincs forgalomban.[4]