Napjainkban a Sztrókay Pál olyan téma, amely nagy aktualitást kapott a mai társadalomban. Hatása számos területen nyilvánvalóvá vált, a politikától a populáris kultúráig. Az idő múlásával a Sztrókay Pál a szakértők és a nagyközönség érdeklődési körébe került, és vitákat és elmélkedéseket váltott ki a következményeiről. Ebben a cikkben alaposan megvizsgáljuk a Sztrókay Pál jelentését és fontosságát, valamint mindennapi életünkre gyakorolt hatását.
Sztrókay Pál | |
Született | 1899. szeptember 12.[1] Budapest[2] |
Elhunyt | 1964. december 31. (65 évesen)[1] Budapest[2] |
Állampolgársága | magyar |
Szülei | Sztrókay István |
Foglalkozása | gépészmérnök |
Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1922) |
Kitüntetései | a Magyar Népköztársaság Állami Díja (1965) |
Sírhelye | Óbudai temető (49/1-I-183) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Sztrókay Pál témájú médiaállományokat. | |
Sztrókay Pál, dr. (Budapest, 1899. szeptember 12.[3] – Budapest, 1964. december 30.[4]) magyar gépészmérnök, a műszaki tudományok doktora (1960), állami díjas (posztumusz, 1965).
Szülei: Sztrókay István és Tóth Mária voltak. 1917-ben megnyerte a Mathematikai és Physikai Társulat Tanulóversenyét fizikából. 1922-ben diplomázott a budapesti Műegyetemen. 1922–1924 között a Siemens–Schuckert Művek berlini, majd 1924-től a bécsi Siemens Művek üzemének mérnöke volt. 1926–1964 között a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott; 1938-tól a gyár készülékszerkesztési, 1941-től az erőátviteli és vasútosztályának vezetőjeként. A II. világháború után megszervezte a gyár önálló, kizárólag villamos vontatási kérdésekkel foglalkozó vasútosztályát, melynek 1963-ig vezetője volt. 1964-től műszaki tanácsadóként szolgált.
Kandó Kálmán mellett részt vett a fázisváltós mozdonyok kapcsolóberendezéseinek megszerkesztésében. 1945 után a Kandó-féle fázisváltós mozdonyokból tovább fejlesztett fázis- és periódusváltós mozdonyok, majd a Ward-Leonard mozdonytípus szerkesztését és próbáit vezette. Kifejlesztette a dieselvillamos járművek korszerű szabályozását s ezzel lerakta hazai gyártásuk alapját. Utolsó éveiben a korszerű – ma már üzemben levő – Szilícium-egyenirányítós mozdonyok hazai gyártásának előkészítésével foglalkozott. Szakirodalmi és pedagógiai munkásságot is kifejtett.
Sírja az Óbudai temetőben található (49/1-I-183).