Szeremlei Gábor
A mai világban a Szeremlei Gábor olyan téma, amely sok ember figyelmét felkeltette. Akár a kortárs társadalomban betöltött relevanciája, akár az emberek mindennapi életére gyakorolt hatása, akár a szakmai területen gyakorolt befolyása miatt, a Szeremlei Gábor kulcsfontosságú szempont lett, amelyet érdemes elemezni és megvitatni. A téma teljes megértése érdekében fontos megvizsgálni annak számos oldalát, és figyelembe kell venni a témában létező különböző nézőpontokat. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Szeremlei Gábor-et, megvizsgálva annak fontosságát, következményeit és a mindennapi élet különböző aspektusaira gyakorolt hatását.
| Szeremlei Gábor | |
| Magyarország – 19. század – | |
| Élete | |
| Született | 1807 Izsófalva |
| Elhunyt | 1867. január 26. (59-60 évesen) Sárospatak |
| Pályafutása | |
| Iskola/Irányzat | református teológia |
| Fontosabb művei | Keresztyén vallástudomány |
Szeremlei Gábor, névváltozatok: Szeremlei Császár, Szeremley (Izsófalva, 1807 – Sárospatak, 1867. január 26.) bölcseleti doktor, református lelkész, filozófiai író, teológiai tanár.
Élete
Tanulni szülőhelyén kezdett. Azután Sárospatakra ment, ahol tanulmányainak bevégzése után köztanító, majd segédtanár volt. 1835-ben külföldre indult és félévet a bécsi teológiai fakultáson, felet a berlini egyetemen töltött. Hazájába visszatérte után 1838 elején felsőnyárádi lelkész, 1839 őszén pedig máramarosszigeti teológiai tanár lett. Innét 1841-ben a sárospataki akadémiához hívták meg, ahol hat évig politikát, négyig bölcseletet adott elő. 1851-ben a bécsi protestáns fakultás tanárának neveztetett ki és részt vett a magyar protestáns egyház szervezése ügyében és 1855. május-júniusban Bécsben tartott értekezleteken. Még ez évben visszatért Sárospatakra a dogmatika tanszékére, melyen 1867. január 26-án bekövetkezett haláláig működött. 1862. szeptember 23-án a bécsi fakultás teológiai doktori címmel tüntette ki.
Cikkei az Athenaeumban (1838-1841), a Sárospataki Füzetekben (melynek egyik alapítója volt, 1857. A protestantismus elve, közigazgatási előadás a sárospataki ref. főiskoláról, 1863. Tájékozás a feltámadás tárgyában felmerült vitatkozások terén).
Munkái
- Az uj philosophia szellemvilági fejletében. Pest, 1841.
- Neveléstan. Sárospatak, 1843.
- Politika. Tanításainak rövid vázlatául. Uo. 1844.
- Geographiai Kézikönyv VI folyamban. Gymnasialis iskolák számára. Uo. 1845.
- Jogbölcsészet. Uo. 1849.
- Keresztyén vallástudomány. Ugyanott, 1859-62. Három kötet. 1859
- Válasz Ballagi Mór úrnak «Ker. vallástudomány» cz. munkám bírálatára. Uo. 1863.
Források
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
További információk
- Ferenczy Jakab – Danielik József: Magyar írók. Életrajzgyűjtemény I–II. Pest: Szent István Társulat. 1856–1858. (elektronikus elérhetőség)
- Hadobás Pál: Edelény és környéke az irodalomban. Edelény, Művelődési Központ, Könyvtár és Múzeum, 2005.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6804-7
- Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
