Szenátus (Spanyolország)
Ebben a cikkben a Szenátus (Spanyolország)-et különböző nézőpontokból vizsgáljuk meg, és elemezzük a társadalom különböző területeire gyakorolt hatását. A Szenátus (Spanyolország) olyan téma, amely az elmúlt években nagy érdeklődést és vitát váltott ki, és jelentősége folyamatosan növekszik. Elmélyedünk a Szenátus (Spanyolország) jelentésében, történetében, időbeli alakulásában, valamint a róla létező különböző véleményekben és elméletekben. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a Szenátus (Spanyolország) hogyan befolyásolta a kultúrát, a gazdaságot, a politikát és a mindennapi élet egyéb aspektusait. Ez a cikk teljes és objektív képet kíván nyújtani a Szenátus (Spanyolország)-ről, hogy az olvasók jobban megértsék annak fontosságát és következményeit a mai világban.
| Szenátus | |
 | |
| Ország | Spanyolország |
| Típusa | A Cortes Generales felsőháza |
| Létrehozva | 1977 |
| A Szenátus elnöke | Ander Gil (PSOE) |
| A Szenátus első alelnöke | Cristina Narbona (PSOE) |
| A Szenátus másodalelnöke | Pío García-Escudero (PP) |
 | |
| Politikai csoportok |
|
| Szenátus weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szenátus témájú médiaállományokat. | |
A Szenátus (spanyolul: Senado de España , magyar jelentése: Spanyolország Szenátusa) a spanyol törvényhozás, a Cortes Generales felsőháza. A Szenátusnak 265 tagja van, melyből 208 tagot közvetlen választáson választanak meg a többi 57 tagot az autonóm közösségek törvényhozásai delegálnak.
Történelem
A Szenátus létrejötte Bourbon–Szicíliai Mária Krisztina spanyol királynéhoz kötődik, az ő uralkodása alatt 1837-ben elfogadott alkotmánynak köszönhetően. A Szenátus tagjai három kategóriából kerültek ki: a saját jogból levő szenátorok, örökös szenátorok és a megválasztott szenátorok. A Képviselőházzal együtt az 1923-as puccs után felfüggesztette Miguel Primo de Rivera vezette kormány és csak 1978-ban állt vissza a Szenátus eredeti szerepe.
Szenátorok megválasztása
A szenátorok megválasztását együtt tartják a képviselők választásával az általános választásokon. Ám a spanyol alkotmány 115. cikkelyének értelmében a miniszterelnök felkérheti a királyt hogy egyszerre csak a törvényhozás egy házának tagjait válasszák meg.[1]
Közvetlenül választott szenátorok
A közvetlenül választható szenátorok esetében az általános választójog érvényesül. Az országot 59 szenátusi választókerület osztották fel. A félszigeten elhelyezkedő minden választókerület négy szenátort választhat meg, függetlenül az adott választókerület alá tartozó lakosság számarányától. A szigetek esetében más számokat határoztak meg. A Baleár- és a Kanári-szigetek nagyobb szigetein mint Mallorca, Gran Canaria-Tenerife esetében három szenátort, a kisebb szigetek, mint Ibiza- Menorca,Fuerteventura-La Gomera-Hierro-Lanzarote és La Palma esetében szigetenként egy szenátort választhatnak meg. A két spanyol enklávé Melilla és Ceuta két-két szenátort választhat meg.[2]
Autonóm közösségek által delegált szenátorok
A Spanyol Alkotmány 69.5-ös cikkelyének értelmében az autonóm közösségek törvényhozásai jogosultak 1 millió lakosonként egy újabb szenátort delegálni. Ez azt jelenti, hogy az 1 millió főnél kisebb lakosú közösségek csak 1 szenátort delegálhatnak ám ha a lakosság már 1 millió fő feletti akkor összesen 2 tagot. A legnépesebb Andalúzia 8,4 millió lakosával 9 tagot delegálhat a Szenátusba.[2]
Szenátus elnökei
| Tisztség | Név | Párt neve |
| Elnök | Andre Gil García |  Spanyol Szocialista Munkáspárt
|
| Első alelnök | Pedro Sanz | _Logo.svg){kind=logo} Néppárt
|
| Második alelnök | Joan Lerma | Spanyol Szocialista Munkáspárt
|
| Első titkár | Luis Aznar | Néppárt
|
| Második titkár | Adela Pedrosa | Néppárt
|
| Harmadik titkár | María Eugenia Iparragirre | Baszk Nacionalista Párt |
| Negyedik titkár | Juan Carlos Raffo | Spanyol Szocialista Munkáspárt
|
Jegyzetek
- ↑ Título V. De las relaciones entre el Gobierno y las Cortes Generales. (Hozzáférés: 2018. november 25.)
- ↑ a b Capítulo primero. De las Cámaras, Artículo 69.. (Hozzáférés: 2018. november 25.)
