Szapáry Frigyes
A mai világban a Szapáry Frigyes egyre aktuálisabb téma, és a társadalom széles körének figyelmét felkeltette. A Szapáry Frigyes megjelenése óta vitákat, vitákat és ellentmondásos véleményeket váltott ki, motiválva a szakértőket és az érdeklődőket tanulmányaik és megértésük elmélyítésére. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Szapáry Frigyes-hez kapcsolódó különféle dimenziókat és szempontokat, elemezve annak hatását a különböző területeken és ágazatokban, valamint egyéni és kollektív szintű következményeit. Interdiszciplináris megközelítésen keresztül különböző nézőpontokból közelítjük meg a Szapáry Frigyes-et, átfogó és naprakész jövőképet kínálva a ma oly nagy érdeklődést kiváltó témában.
Szapári, muraszombathi és széchyszigeti gróf Szapáry Frigyes (Buda, 1869. november 5. – Bécs, 1935. március 18.) lovassági tábornok, diplomata, nagykövet, nagybirtokos.
Élete
Szapáry László és Marianne von Grünne harmadik gyermekeként született. Jogot tanult. Diplomáciai pályáját Olaszországban kezdte, ahol 1899-től követségi attasé volt. 1903-tól Berlinben működött szintén attaséként, majd 1907-től követségi titkár Münchenben. 1909-től az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztériumának kabinetfőnöke, az elnöki osztály vezetője 1912-től. 1913-tól a Monarchia oroszországi nagykövete. Az első világháború kitörését megelőző tárgyalásokban jelentős szerepe volt. 1914. augusztus 6-án ő adta át a Monarchia Oroszországnak szóló hadüzenetét. Rendelkezési állományba került 1915-ben. Az örökös jogú Főrendiház tagja volt.
Unokája Marie von Reibnitz bárónő, Mihály kenti herceg felesége.
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Petőfi Irodalmi Múzeum
|
Ez a magyar politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |