Székács Ferenc
Mai cikkünkben a Székács Ferenc izgalmas világába fogunk mélyedni. Akár szakértő a területen, akár csak most kezdi felfedezni ezt a témát, értékes információkat talál, amelyek segítenek bővíteni tudását. A Székács Ferenc történetétől és fejlődésétől a mindennapi élet gyakorlati alkalmazásaiig itt a téma minden aspektusával foglalkozunk. Ezenkívül feltárjuk a legújabb trendeket és felfedezéseket, amelyek forradalmasítják a Székács Ferenc-et. Készüljön fel tehát arra, hogy elmerüljön a Székács Ferenc-ről szóló tanulással és felfedezésekkel teli utazásban.
| Székács Ferenc | |
| Született | 1844. július 19.[1] Pest |
| Elhunyt | 1901. december 17. (57 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | osztrák–magyar |
| Házastársa | Lenk Ilona |
| Gyermekei | Székács Elemér Székács Aladár Székács Irén |
| Szülei | Székács József |
| Foglalkozása | jogász |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (28, N/A, 7, 19) |
Székács Ferenc (Pest, 1844. július 19. – Budapest, 1901. december 17.)[2][3] bíró, jogi szakíró, Székács József szuperintendens fia.
Életpályája
1866-ban ügyvédi oklevelet szerzett és a pesti királyi táblán joggyakornok lett. 1867-ben Pest vármegyei aljegyző, 1869-ben pesti királyi táblai fogalmazó, 1872-ben budai törvényszéki bíró, 1883-ban Nagyszebenben törvényszéki elnök lett. 1886-tól budapesti törvényszéki alelnök s mint ilyen, a büntető osztály vezetője volt. 1891 és 1901 között királyi kúriai bíró, egyike a legkitűnőbb előadóknak és a legalaposabb érvelőknek. Mint a jogtudomány irodalmi művelője pedig egyike volt és Munkatársa a jogtudományi szaklapoknak és folyóiratoknak. Az akkori új magyar büntetőtörvénykönyv legjelesebb kommentátorainak egyike volt. Tagja volt a budapesti jogászegyesület igazgató választmányának is.
Felesége Lenk Ilona volt.
Sírja a Fiumei úti sírkertben található.
Emlékezete
Budapest XII. kerületében róla nevezték el a Székács utcát. A Kissvábhegyen a 20. század elején létesített ügyészi és bírói telepen minden utcát jogászokról neveztek el.
Munkái
- A magyar büntető eljárás kézikönyve. Budapest, 1881. (2. átdolgozott kiadás. Uo. 1887).
- Büntetési és börtönrendszerünk reformja. Budapest. 1891. (M. jogászegyleti Értekezések 61. Többekkel együtt).
- Kalauz az Országos Törvénytárhoz. Budapest, 1892.
- Rendszeres mutató az igazságügybe vágó kormányrendeletekhez... Budapest, 1894.
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14696.htm. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári halotti akv. 531/1901. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 15.)
- ↑ Gyászjelentése (1901). (Hozzáférés: 2021. január 15.)
Források
- A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- R. Török Piroska – Gergely Júlia – Gáti Istvánné – Novák Tamásné: Utcák, terek, emberek. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1973.
További információk
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
