Sverre Fehn

A mai cikkben a Sverre Fehn-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az idők során sok ember figyelmét felkeltette. A Sverre Fehn egy olyan fogalom, amely vitát és vitát váltott ki különböző területeken, a személyestől a szakmai szintig. A Sverre Fehn megjelenése óta felkeltette a kutatók, szakértők és kíváncsi emberek érdeklődését, akik igyekeznek jobban megérteni a jelentését és a társadalomra gyakorolt ​​hatását. A történelem során a Sverre Fehn bebizonyította, hogy képes befolyásolni az emberek gondolkodását és cselekvését, és ebben a cikkben feltárunk néhány okot relevanciája és életünkben való folyamatos jelenléte mögött.

Sverre Fehn
Született1924. augusztus 14.
Kongsberg
Buskerud megye, Norvégia
Elhunyt2009. február 23. (84 évesen)
Oslo
Nemzetiségenorvég
IskoláiOslo School of Architecture and Design
MűködéseOslo
Munkái
Jelentős épületeiNorvég Gleccsermúzeum, Aukrust Központ, Ivar Aasen Központ, Norvég Fényképészeti Múzeum
DíjaiPritzker-díj
A Wikimédia Commons tartalmaz Sverre Fehn témájú médiaállományokat.

Sverre Fehn (Kongsberg, 1924. augusztus 14. – Oslo, 2009. február 23.) norvég építész.

Életpályája

Építészeti tanulmányait a második világháború utáni években végezte. Tanára, Arne Korsmo, és egy marokkói utazás 1952-53-ban nagy hatással volt Fehn korai építészetére. 1954-ben Párizsban dolgozott Jean Prouvé irodájában, és Le Corbusier munkáit tanulmányozta. Első jelentős munkája az 1955-ben befejezett oslói Økern Idősek Otthona volt, melynek társtervezője Geir Grung volt. 1958-ban Grung, Korsmo és további hét fiatal építés részvételével megalapította a PAGON-csoportot. A csoport neve egy mozaikszó melynek jelentése: Progresszív Norvég Építészek Csoportja Oslóban.[1]

Az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás norvég pavilonjának terve nemzetközi elismerést hozott. Két legjelentősebbnek tartott munkája, a velencei biennálé Északi Országok Pavilonja és a norvégiai Hamar város múzeuma az 1960-as években készült el. 1971 és 1995 között az Oslói Építészeti Főiskola professzora volt. Az 1990-es években további múzeumokat kezdett tervezni, közöttük a fjærlandi Norvég Gleccsermúzeumot (1991) és az alvdali Aukrust Központot (1996), az ørstai Ivar Aasen Központot, a horteni Norvég Fényképészeti Múzeumot (2001) és a Norvég Építészeti Múzeumot (2007).[1]

1993-ban elnyerte a Francia Építészeti Akadémia aranyérmét, 1997-ben pedig a Pritzker-díjjal és a Heinrich Tessenow Aranyrémmel lett kitüntetve. 2001-ben elsőként vehette át a Grosch-érmet, melyet Christian H. Grosch emlékére alapítottak.[1]

Képtár

  • Hedmarki Múzeum (1967–1979)
    Hedmarki Múzeum (1967–1979)
  • A fjærlandi Norvég Gleccsermúzeum (1991)
    A fjærlandi Norvég Gleccsermúzeum (1991)
  • Az alvdali Aukrust Központ (1996)
    Az alvdali Aukrust Központ (1996)
  • Norvég Építészeti Múzeum (2007)
    Norvég Építészeti Múzeum (2007)

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Norvég Építészeti Múzeum. . (Hozzáférés: 2011. január 5.)