A mai világban a Steinberger Sarolta olyan témát képvisel, amely nagy jelentőséggel bír és a lakosság széles körét érdekli. A Steinberger Sarolta megjelenése óta felkeltette az akadémikusok, szakértők, szakemberek és a nagyközönség figyelmét a társadalom különböző aspektusaira gyakorolt hatásának köszönhetően. A földrajzi és kulturális határokon túlmutató hatókörrel a Steinberger Sarolta a vélemények, ismeretek és nézőpontok cseréjének konvergenciapontjává vált. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk a Steinberger Sarolta-hez kapcsolódó különböző szempontokat, elemezve jelentőségét, időbeli alakulását és a jelenben betöltött hatását. Ugyanakkor megvizsgáljuk a Steinberger Sarolta jövőbeli következményeit egy folyamatosan változó világban.
Steinberger Sarolta | |
![]() | |
Született | 1875. szeptember 12. Tiszaújlak |
Elhunyt | 1966. november 25. (91 évesen) Budapest[1] |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1900) |
Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (5B-7-10) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Steinberger Sarolta témájú médiaállományokat. | |
Steinberger Sarolta (Tiszaújlak, 1875. szeptember 12. – Budapest, 1966. november 25.[2]) szülész-nőgyógyász, a budapesti egyetemen végzett első orvosnő.
1875. szeptember 12-én született Tiszaújlakon, jómódú zsidó család hetedik gyermekeként. A középiskolát magánúton végezte, az érettségit pedig a kolozsvári református kollégiumban szerezte meg. Ferenc József 1895. november 18-án kelt rendelete alapján Wlassics Gyula vallás- és közoktatási miniszter 1895. december 19-én engedélyezte, hogy az egyetemek nőket is felvehessenek az orvosi, bölcsészeti és gyógyszerészeti tanfolyamokra.[3]
A rendelet megnyitotta az utat Steinberger Sarolta számára is, akit 1900. november 3-án avattak fel mint az első Pesten végzett magyar orvosnőt. Szülész-nőgyógyászati tanulmányait ezután külföldön folytatta.[3][4][5]
1902-ben cikke jelent meg az orvosi hetilapban: Az orvosnők története címmel. Hazatérve a Tauffer-klinikán kezdett orvosként dolgozni. Az alapítójáról, Tauffer Vilmosról elnevezett klinika 1881-ben kezdte meg működését, majd később 1898-ban újabb épületszárnnyal bővítették.[6]
Ezután az 1928-ban létrehozott Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) osztályvezető főorvosává nevezték ki. 1944-ig látta el ezt a megbízatást. 1937-ben egy méhen kívüli terhesség kezelése miatt a bíróságon kellett megvédenie magát és szaktudását, a fellebbezése eredményeként az ítélőtábla 1938-ban ártatlannak nyilvánította, ezzel véglegesen tisztázva nevét és megerősítve hosszan tartó, kifogástalan szakmai múltját, valamint szülész-nőgyógyászati hozzáértését.[7]1944-től visszavonultan élt pesthidegkúti otthonában 1966. november 24-én bekövetkezett haláláig.[8]