Sophus Bugge

Ebben a cikkben mélyebbre fogunk ásni a Sophus Bugge-et, és megvizsgáljuk annak minden oldalát. A Sophus Bugge olyan téma, amely az utóbbi időben nagy érdeklődést váltott ki a társadalomban, és fontos megérteni jelentőségét és életünkre gyakorolt ​​hatását. A következő néhány sorban elemezzük a Sophus Bugge eredetét, időbeli alakulását, valamint a témával kapcsolatos különböző nézőpontokat. Azt is megvizsgáljuk, hogy mennyire relevanciája a mai világban, és hogyan befolyásolta társadalmunk különböző aspektusait. Csatlakozzon hozzánk ezen a felfedező és elmélkedő utazáson a Sophus Bugge-ről.

Sophus Bugge
Született1833. január 5.[1][2][3][4][5]
Larvik
Elhunyt1907. július 8. (74 évesen)[1][2][6][3][4]
Tynset Municipality
Állampolgárságanorvég
Gyermekei
  • Alexander Bugge
  • Johanna Bugge Berge
Foglalkozása
  • nyelvész
  • egyetemi oktató
  • irodalomkritikus
  • runologist
  • irodalomtörténész
SírhelyeVår Frelsers-temető
Sophus Bugge aláírása
Sophus Bugge aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Sophus Bugge témájú médiaállományokat.

Elseus Sophus Bugge (Larvik, 1833. január 5. – Tynset, 1907. július 8.) norvég nyelvész, filológus, elsősorban a skandináv filológia művelője.

Munkássága

Tanulmányait előbb hazája fővárosában, Kristianiában, majd Koppenhága és Berlin egyetemein végezte. 1866-ban kinevezték az összehasonlító- és skandináv nyelvtudomány (óészaki nyelv) tanárának a kristianiai (oslói) egyetemre. Számos értekezést és tudományos munkát írt az ó-skandináv költészet emlékeiről. Összegyűjtötte és kiadta az ó-norvég népdalokat, a sagákat, magyarázata és kiadta a norvég rúnafeliratokat, valamint sajtó alá rendezte kritikai kiadásban az Edda-énekeket (1867). A skandináv mítoszok keletkezéséről azt a felfogást hirdette, hogy azokban a görög-római vallási mondák elemei és zsidó-keresztény hagyományok vegyültek germán képzetekkel. A klasszika-filológia terén is működött: Plautusra, az ó-itáliai nyelvre, az etruszk és az oszk nyelvre vonatkozó tanulmányokat készített.

Fő művei

  • Gamle Norske Folkeviser (Ó-norvég népdalok, 1858)
  • Norrœn fornkvædi (az Edda-énekek kiadása, 1867)
  • Norrœne Skrifter af Sagnhistorisk Inhold (1864—65)
  • Studier over de nordiske Gude- og Heltesagns Oprindelse, (németül is megjelent: Studien über die Entstehung der nordischen Götter- und Heldensagen , (1881 és 1889)
  • Om Runeindskrifterne paa Rök-stenen i Östergötland og paa Fonnaas-Spænden fra Rendalen i Norge (1888)
  • Norges Indskrifter med de ældre Runer (1891 és későbbi évek; a norvég rúna-emlékek kiadása).
  • Bidrag til den ældste Skaldedigtnings Historie (1894)
  • Helge-digtene i den Ældre Edda (Koppenhága, 1896)
  • Norsk sagafortælling op Sagaskrivning i Irland (Krisztiánia, 1901).

Jegyzetek

  1. ↑ a b Német Nemzeti Könyvtár: Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország) . (Hozzáférés: 2014. május 6.)
  2. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). Brockhaus . (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven)
  5. ↑ Dalibor Brozović: Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Horvát Enciklopédia . Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  6. ↑ KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Források