Mai cikkünkben a Somogyi Ambrus világába fogunk beleásni, amely téma az elmúlt években sok ember figyelmét felkeltette. Megvizsgáljuk eredetét, a társadalomra gyakorolt hatását és az összes velejáró következményt. A Somogyi Ambrus egy olyan téma, amely sok ellentmondó véleményt generált, ezért fontos, hogy alaposan megértsük a körülötte lévő összes szempontot. Ebben a cikkben a Somogyi Ambrus minden oldalát megvizsgáljuk, és megpróbálunk rávilágítani erre az összetett és lenyűgöző témára. Csatlakozz hozzánk a tudás ezen kalandjára!
Somogyi Ambrus, latinul Ambrosius Simigiensis (1564. április 18. ? – Dés, 1637) városi jegyző, történetíró. Történeti műve (Historica rerum Ungaricarum et Transylvanicarum) az 1490–1606 közötti évek eseményeit dolgozza fel.
Életéről igen kevés információval rendelkezünk. A Somogy vármegyéből származó család a török hódítás elől menekült északabbra. Somogyi az 1600-as évek elejétől Belső-Szolnok vármegye nótáriusaként működött. Basta hadai elől menekülve 1602-ben Besztercén telepedett le. 1612-ben hűséget esküdött a császárnak, amiért Báthory Gábor erdélyi fejedelem elfogatóparancsot adott ki ellene, de a következő évben kegyelmet kapott. 1637-ben Dés város bírája volt. Itt hunyt el ugyanebben az évben.
Latin nyelvű történeti művét Besztercén kezdte el írni. Forrásként elsősorban Zsámboky János és Paulus Iovius műveire támaszkodott. A Báthoryak korát viszont már leginkább saját tapasztalatai alapján dolgozta fel. Munkája igényes, késő humanista stílusban íródott.