Manapság a Sargentini-jelentés téma mindenki ajkán. A társadalomra gyakorolt hatásától a gazdasági szférában való jelentőségéig a Sargentini-jelentés minden korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül felkeltette a figyelmet. Az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásával és a populáris kultúrában betöltött jelentőségével a Sargentini-jelentés a vita központi témájává vált különböző területeken. Ebben a cikkben részletesen megvizsgáljuk, hogyan hatott a Sargentini-jelentés a társadalomra, és milyen következményei vannak jelenlétének jelenlegi valóságunkban.
Ez a lap vagy szakasz tartalmában elavult, korszerűtlen, frissítésre szorul. Frissítsd időszerű tartalommal, munkád végeztével pedig távolítsd el ezt a sablont! |
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
A Sargentini-jelentés az Európai Parlament által 2018-ban Magyarországnak címzett, indoklással ellátott felszólítás az Európai Unió (EU) alapszerződésének és alapértékeinek betartására.
Az Amszterdami szerződéssel (1998) vált először lehetővé, hogy az EU közjogi – nem csak politikai – értelemben is szankciókat alkalmazhasson valamelyik tagállamával szemben, ha az megsérti az Unió legalapvetőbb értékeit. A szankciókat és az eljárási rendet az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke tartalmazza.[1]
A 2004-ben elkezdődött, többlépcsős bővítési folyamattal jelentősen bővült a tagállamok köre (15-ről 28-ra). Az új tagállamok legnagyobb része pedig már Európa egy másik történeti-kulturális jellemzőkkel rendelkező régiójából, a szocialista múlttal terhelt Kelet-Közép-Európából érkezett.
A 2010-es magyarországi országgyűlési választások után Magyarországon bekövetkezett politikai fordulat során felmerült, hogy az Európai Unió alkalmazza ezeket az eszközöket. Már a 2012-től hatályos alkotmánymódosítás 2011. áprilisi elfogadása után terítékre került a szabadságjogok magyarországi helyzete.[2]
A 7. cikk az EU legerősebb szankciója, ezért az alapszerződés gondosan szétválasztja az eljárásbeli szerepköröket:
Látható, hogy az egymás utáni lépések egyre nehezebb feltételeket támasztanak azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az eljárást nem kell végigvinni: közben megegyezés születik.
Bár a 7-es cikk megindítása korábban is felmerült,[3] az első kezdeményezést egy magyar kapcsolatok nélküli civil szervezet tette meg: az eljárás megindítására aláírásgyűjtést kezdeményezett, melyet az Európai Bizottságnak szándékozott benyújtani.[4] A kezdeményezés végül kudarcba fulladt.[5]
Az eljárás végül képviselői indítványra indult meg. A kezdeményezők között szociáldemokrata, liberális, zöldpárti és radikális baloldali képviselőcsoport tagjai is voltak. Az indítványnak három fő oka volt:
A plenáris üléstől az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság (a továbbiakban: LIBE Bizottság), személy szerint Judith Sargentini kapta a megbízást, és készítette el a jelentést, mely igen sok konkrét kifogásolt ügyet sorol fel.
Az EU-jogszabályok tagállam általi megszegését az Unió kötelezettségszegési eljárásban vizsgálja ki. A 7. cikk szerinti eljárás az alapszerződésbeli alapvető demokratikus normák megszegése miatt indított, más döntési szabályokkal lefolytatott kötelezettségszegési eljárás.
A kötelezettségszegési eljárás első lépése az egyeztetés hivatalos elindítására szolgáló felszólító levél a probléma pontos körülírásával. Ha ez eredménytelen, a következő lépés az indoklással ellátott felszólítás. Ha ez is eredménytelen, – a 7. cikk alapján indított eljárás kivételével – az Európai Unió Bírósága dönt.
Egyes ügyeket ki lehet vizsgálni ügyenként, külön-külön kötelezettségi eljárásban. A 7. cikk szerinti eljárás megindítását az ügyek sokasága indokolja, vagy ha az ügy az EU alapszerződését érinti. Ez esetben mindkét indok fennáll.
A LIBE Bizottság a felszólításnak megfelelő (első) jelentést dolgozta ki. Bár a szakbizottságok a legritkább esetben hallgatják meg egy-egy kormány képviselőjét, a bizottsági vitában meghallgatták Szijjártó Péter magyar külügyminisztert, aki az egész jelentéstervezetet „minősített hazugságok gyűjteményének” nevezte, a parlamenti folyamatot pedig „koncepciós eljárásnak.” Ez a stílus felháborodást váltott ki a bizottságban, és a kialakult szóváltás vége az lett, hogy az ülést elnöklő brit szocialista Claude Moraes(en) felszólította Szijjártót, hogy tartsa tiszteletben az EP méltóságát. Az EP-ben ez a legkeményebb rendreutasítás.[6]
A magyar kormány 59 oldalas levélben válaszolt a LIBE-jelentésre, melyet Ujhelyi István szocialista EP-képviselő hozott nyilvánosságra.[7] A választ két kutató pontról pontra elemezte.[8][9][10]
A jelentésről 2017. május 17-én az Európai Parlament határozatot hozott. Ebben[11]
Az indítványt név nélküli szavazáson a parlament 751 képviselője közül 393 támogatta 221 ellenében, 64 tartózkodás mellett (64% a tartózkodók nélkül).
Az EP egyúttal utasította a LIBE Bizottságot, hogy készítsen jelentést Magyarországról, hogy az EP szavazhasson az uniós szerződés hetedik cikke első lépésének megindítására vonatkozó indoklással ellátott javaslatról. Ez tehát a kötelezettségszegési eljárás második lépése.
A LIBE jelentése várhatóan 2021 decemberében fog csak a parlament elé kerülni. A Covid19-pandémia miatt delegációjuk 2021 őszén tudott Budapesten járni, melynek során megbeszélést folytattak az igazságügy- és belügyminiszterrel, Budapest főpolgármesterével, ellenzéki képviselőkkel, valamint találkoztak civil szervezetek tagjaival, újságírókkal, az alapvető jogok biztosával, a tudományos élet képviselőivel, az oktatási rendszerben dolgozókkal és számos kulturális intézmény képviselőjével. A delegációt a francia Gwendoline Delbos-Corfield vezette (Zöldek/Európai Szabad Szövetség frakció) és további 6 frakció delegáltja vett benne részt, közöttük Donáth Anna Júlia is (Renew). Delbos-Corfield úgy látja, hogy a jogállamiságot illetően Magyarországon az elmúlt években tovább romlott a helyzet, de ezzel nem minden képviselő értett egyet, van aki szerint a többiek arra használják a küldetésüket, hogy „lejárassák és támadják Orbán legitim kormányát”.[12][13] Végül a Delbos-Corfield-jelentést csak 2022-ben tárgyalták, azt az Európai Parlament 2022. szeptember 15-én 433:123:28 arányban (74:21:5%) elfogadta.
A (második) Sargentini-jelentés az indoklást is tartalmazó felszólítás. Teljes szövege a források között megtalálható magyarul. Pontjai:
2018. június 25-én 15 órakor a LIBE Bizottság 37 igen és 19 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta a jelentést.
Az eljárási szabályzat 52a.[14] cikkének (4) bekezdése alapján a LIBE bizottság részéről Marek Jurek , Beata Gosiewska , Mylène Troszczynski , Auke Zijlstra , Barbara Kappel benyújtott kisebbségi véleménye szerint „a Szerződés 7. cikkének Magyarországgal szembeni alkalmazására irányuló javaslat közvetlenül az Európai Unió megosztására és válságának elmélyítésére irányul. A politikai különbségeket párbeszéd, és nem szankciók tárgyává kell tenni. Ezen elv megsértése akadályozza országaink együttműködését.”…[15]
A vitában vendégként felszólalt Orbán Viktor miniszterelnök is, aki késve érkezett az ülésre. Sargentini azzal kezdte a beszédét, hogy szeretett volna kezet fogni Orbánnal, de ő nincs itt. Az ülés után aztán kezet fogtak.
A vita során elhangzott, hogy a jelentésben komoly hibák vannak, és hogy Sargentini nem vette fel a kapcsolatot a magyar kormánnyal. Erre ő így reagált: „Próbáltam, és ezt ők is tudják.” És hogy komoly, kétségbe nem vonható forrásokat használt fel.[16] A jelentés a mellékletben hivatkozik is a Külügyminisztériumra, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkárára és Magyarország EU melletti állandó képviseletére, akiktől észrevételeket kapott. Nem tudni, megfogadta-e őket.
Bár a kormány igyekezett a 12 pontot a migrációra leszűkíteni, és Soros György nyomásgyakorlásának tulajdonítani, a fentiekből látszik, hogy a migráció csak kis része volt a jelentésnek.[17][18] Orbán Viktor is csak a migrációval foglalkozott a felszólalásában. Sargentini úgy nyilatkozott az egyik újságnak, hogy „a fő probléma a magyar kormánnyal nem az, ahogy a migránsokat kezeli, hanem az, ahogyan a saját állampolgáraival bánik.”[19] Ugyanígy nyilatkozott Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője is.[20]
Gál Kinga fideszes képviselő szerint a magyar néppárti képviselők 130 módosítót nyújtottak be, hogy rámutassanak, nem áll fenn az uniós alapértékek megsértésének veszélye az országban. Egyéni módosító indítvány azonban az EP-ben csak megfelelő számú támogató aláírással kerülhet a plenáris ülés elé, a támogatók viszont csak egy-egy mondatot akartak belevenni a kompromisszumos módosítókba, ebbe pedig a Fidesz képviselői nem egyeztek bele.[21] Így a Fidesz-módosítók java része nem került a plenáris ülés elé.
Az Európai Parlament képviselői szeptember 12-én 448 igen, 197 nem és 48 tartózkodás mellett a jelentést elfogadták. A magyar kormány az Európai Unió Bíróságához fordult a szavazás eredménytelenségének megállapításáért, mivel az elfogadáshoz szükséges kétharmados többség csak úgy születhetett meg, hogy a tartózkodó szavazatokat nem számolták be.[22]
A tartózkodott szavazatokat az EU-ban csak az összes képviselő többségét igénylő szavazatoknál számolják. Az előzetesen tisztázott szavazási mód szerint az elfogadáshoz a jelen lévők kétharmadának és az összes képviselő legalább felének (376) kellett igennel szavaznia.[23] Ezzel a bíróság is egyetértett, és 2021. június 3-án úgy döntött, hogy a parlament jogosan hagyta figyelmen kívül a tartózkodásokat a szavazáskor.[24]
A Néppárton belül – melynek akkor a Fidesz még tagja volt – komoly vitákat váltott ki a jelentés, és az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogyan fognak szavazni a frakció tagjai. Manfred Weber, a Néppárt frakcióvezetője szerint Orbán Viktor kompromisszumképtelensége miatt szavazta meg a Néppárt a jelentést.[25]
A magyar parlament határozatban utasította el a Sargentini-jelentést.[26] Az egyetlen módosító indítványt elutasították.[27]
Az általános vitát 2018. október 3-án folytatták le,[28] az október 16-i végszavazáson 65%-os többséggel fogadták el a határozatot.[29] Vagyis nem volt meg a ⅔-os szavazati arány még a jelenlevők között sem. (Az elfogadáshoz ez nem is volt szükséges.)
A jelentés elfogadása utáni közvéleménykutatások azt mutatják, a Fidesz rosszul kalkulált a következményeket illetően:
Ezek ellensúlyozására az adófizetők pénzéből a magyar kormány majdnem 6 milliárd forintot költ egy Sargentini-ellenes reklámkampányra.[32][33]
A Századvég Gazdaságkutató szerint a magyarok többsége elutasítja a Sargentini-jelentést.[34][35]
A Sargentini-jelentés megosztotta a Néppártot, mely 2018. november 7–8-án tartotta kongresszusát. A legfontosabb döntés az volt, kit ajánljanak az Európai Bizottság következő elnökének. Két jelölt volt, a német Manfred Weber és a finn Alexander Stubb.
Stubb „vásott kölyöknek” nevezte Orbánt és a Fideszt,[36] és azzal kampányolt, hogy a Fideszt ki kell zárni a Néppártból.
Weber, a Néppárt elnöke – aki maga is megszavazta a Sargentini-jelentést –, készített egy nyilatkozatot[37] a liberális demokrácia védelméről és a jogállamiságról – egy csomó olyan értékről, amelyek megsértését a Fidesz fejére szoktak olvasni, és amelyekkel szemben Orbán Viktor rendszeresen felszólal.[38] A Néppárt vezetői úgy gondolták, hogy ha a Fideszesek megszavazzák a határozatot, akkor erre hivatkozva el lehet ásni a csatabárdot, és eltolni a belső vitákat az EP-választás utánra. Stubb utóbb maga is jó ötletnek tartotta, és aláírta a nyilatkozatot azzal, hogy „ez egy jó irány, és… most azt kell figyelni, hogy Orbán betartja-e a határozatban felsorolt értékeket”.[39]
A terv bevált. A Fidesz egyetlen módosítással elfogadta a nyilatkozatot, melyet a sajtó gyakran jobboldali Sargentini-jelentésnek nevez. A kért módosítás az volt, hogy az egyik liberális demokrácia jelzős szerkezetből hagyják el a liberális szót. A dokumentum egy másik helyén megmaradt az eredeti kifejezés.
A Fidesz itthon óriási sikerként kommunikálta a változtatást.[40][41][42] Az ellenzék szerint ez vereség volt: elfogadtatták a Fidesszel a Néppárt hagyományos értékeit; a határozat értékként hivatkozik a liberális demokráciára és egyértelművé teszi, hogy a populizmus és nacionalizmus összeegyeztethetetlen a jogállamisággal, illetve a demokráciával, továbbá a néppárt nyilatkozata homlokegyenest ellentmond Orbán hazai közönségének előadott szövegeivel.[43]
Az eljárás 2018. október 18-án indult meg az Általános ügyek Tanácsában (GAC), a Tanács egyik testületében. Az első ülésen még csak az ügyrendet tisztázták. A november 14-i másodikon már hozzávettek egy új ügyet a jelentéshez: a közigazgatási bíróságokét. Több kormány is kifogásolta, hogy a jelentés készítőjét, Judith Sargentinit személyében támadják a magyar kormányzat részéről. A magyar kormány benyújtotta hivatalos válaszát a Sargentini-jelentésre.
Az eljárás december 11-én Gulyás Gergely meghallgatásával fog folytatódni.[44]
2021. június 3-án hozták nyilvánosságra az Európai Bíróság ítéletét, amelyben elutasította Magyarország keresetét, amelyet az Európai Unió alapértékei e tagállam általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapítására irányuló eljárást megindító parlamenti állásfoglalással szemben terjesztett elő. A sajtóközlemény alcímként szögezte le, hogy a Parlament jogosan hagyta figyelmen kívül a tartózkodásokat az ezen állásfoglalás elfogadásakor leadott szavazatok számlálása során. [45]