Mai cikkünkben a Süpek Ottó-ről fogunk beszélni, egy olyan témáról, amely az utóbbi időben nagy aktualitást kapott. A Süpek Ottó olyan téma, amely nagy érdeklődést vált ki, és nagy hatással van a mai társadalomra. Ebben a cikkben a Süpek Ottó-hez kapcsolódó különböző szempontokat fogjuk feltárni, az eredetétől és történetétől a mai világra gyakorolt hatásáig. Elemezzük ennek jelentőségét és következményeit a különböző területeken, valamint a jövőbeni lehetséges következményeit. Reméljük, hogy ez a cikk értékes információforrás lesz mindazok számára, akik érdeklődnek a Süpek Ottó és mai jelentésének jobb megértése iránt.
Süpek Ottó | |
![]() | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1928. február 14. Marcaltő |
Elhunyt | 1995. március 29. (67 évesen) Budapest |
Ismeretes mint |
|
Nemzetiség | magyar |
Gyermekek | Süpek Ilona, Süpek Márta Otta |
Lakhely | Budapest, Józsefváros |
Iskolái | |
Iskolái | |
Középiskola | Pápai Bencés Gimnázium |
Pályafutása | |
Kutatási terület | francia irodalom |
Munkahelyek | |
Szakmai kitüntetések | |
| |
Hatással voltak rá | Gyergyai Albert |
Süpek Ottó (Marcaltő, 1928. február 14. – Miskolc, 1995. március 29.) irodalomtörténész és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézet egykori oktatója és tanszékvezetője.[1]
1939 és 1948 a Pápai Bencés Gimnázium tanulója.[2] 1944 január 4-én a nyilasok elhurcolták mint leventét. és a németországi Kasselbe került, majd onnan pedig francia hadifogságba. Csak 1946. május 10-én térhetett vissza Magyarországra. 1948-ban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészetudományi Karán (ELTE BTK) szerzett magyar és francia szakos diplomát. 1951-től az ELTE-n Gyergyai Albert professzor óraadó gyakornoka volt. 1959-től 1963-ig az ELTE-n dolgozott egyetemi tanársegédként.
1960-ban kezdte meg kutatómunkáját François Villon és a számok szimbolikája, a francia középkor és reneszánsz irodalom illetve művelődéstörténet körében. 1959 és 1965 között az Eötvös József Collegium tanára volt.
1962-ben védte meg kandidátusi disszertációját.
1964. február 1-től, 1995-ben bekövetkezett haláláig Budapesten a Corvin közben élt.[3]
1970 és 1990 között a Francia Tanszék vezetője volt.
1980-ban lett az irodalomtudományok doktora.
Kutatási eredményeként 1961-ben részletesen feltárta Villon gyerekkorát, 1966-ban pedig meghatározta a születési dátumát.
Ezenfelül megpróbálta azonosítani Anonymus személyét, aki véleménye szerint nem más volt, mint III. Béla királyi kancelláriájának jegyzője Aba Péter.
1980-ban jelentette meg kutatási eredményeit a „Szolgálat és szeretet” című művében.
Süpek Ottó szerint Anonymus (Aba Péter) III. Béla király kancelláriájának jegyzője volt.