Ebben a cikkben elmélyülünk a Romváry Ferenc izgalmas világában. Megvizsgáljuk eredetét, hatását a modern társadalomra és jelentőségét a mai környezetben. A Romváry Ferenc téma szakértők és hobbibarátok figyelmét egyaránt felkeltette, és ahogy haladunk a cikkben, felfedezzük annak fontosságát és hatását a mindennapi élet különböző aspektusaira. A kezdetektől a mai fejlődésig a Romváry Ferenc érdekes és jelentős témának bizonyult, és ezen a cikken keresztül elmélyülünk lenyűgöző világában, hogy jobban megértsük hatókörét és mai relevanciáját.
Romváry Ferenc | |
![]() | |
Romváry Ferenc átveszi a Tüke-díjat Habsburg Györgytől (2013) | |
Született | 1934. szeptember 14. (90 éves) Esztergom |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Bujdosó Emőke |
Gyermekei | három gyermek |
Szülei | Romváry Ferenc, Csókás Ilona |
Foglalkozása | művészettörténész |
Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem |
Kitüntetései | Pro Civitate díj (1994) Munkácsy Mihály-díj (1996) Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2013) Tüke-díj (2013) Pécs díszpolgára (2015) |
Romváry Ferenc (Esztergom, 1934. szeptember 14. –) Munkácsy Mihály-díjas magyar művészettörténész, muzeológus, szakíró, szerkesztő.
Tanulmányait Szekszárdon kezdte meg, Budapesten, pszichológusként folytatta, majd az ELTE Bölcsészkarára váltott. Ott, az építészetet, a szobrászatot és a festészetet az 1930-as években készült nagyméretű fekete-fehér diák vetítésével mutatták be, továbbá orosz könyvek, és fekete-fehér reprodukciók voltak. Ötödévesen a Nemzeti Galériába osztották be, a Gerebics tanszéken dolgozhatott. A Csontváry kutatás akkor kezdődött. Németh Lajos akkor írta az első monográfiáját (Csontváry Kosztka Tivadar. Budapest, Corvina, 1964.) és mint a Magyar Nemzeti Galéria alkalmazottja, mindenhova elkísérhette. Kavalovszky Márta és Kovács Péter akkor szervezték a szekszárdi Csontváry kiállítást, őket is rá bízták. A fővárosból, művészettörténész végzettséggel, vidékre, Pécsre költözött. Pécsről érkezett az igény, hogy egy végzős művészettörténész kéne vidékre. Az országban ő volt az első vidéki művészettörténész. Népművelőnek fogadtak be. 1963. augusztus 1-én nem úgy jött le Pécsre a Modern Magyar Képtárba, hogy neki már volt ott egy meghatározott elképzelése, amivel szeretne foglalkozni. Az volt a feladat, hogy kéthetente, havonta egy kiállítás legyen a helybelieknek. 1967-ben megcsinálta az Országos Kisplasztikai Biennálét, 1968-tól az Országos Kerámiai Biennálét, és 1970-től a Mozgás Kiállítást. Élete során megalkotta legalább 12 ezer tárgy kiállítását.[1] 1963-1995 között a pécsi Janus Pannonius Múzeum képző- és iparművészeti osztályának munkatársa, 1969-től vezetője volt. 1998-tól a Pécsi Szemle várostörténeti folyóirat alapító főszerkesztője. 1996-tól a PMFC elnökségének tagja, a Pécsi Sporttörténeti Gyűjtemény vezetője. 1997-2003-ig az Emlékművek és Szobrok Felújításáért Közalapítvány kuratóriumának elnöke.