Rodolphe William Seeldrayers

A mai világban a Rodolphe William Seeldrayers a társadalom állandó érdeklődésére számot tartó témává vált. Megalakulása óta a Rodolphe William Seeldrayers minden korú és hátterű ember figyelmét felkeltette, vitákat, vitákat és elmélkedéseket generálva. Az idő múlásával a Rodolphe William Seeldrayers bebizonyította relevanciáját a mindennapi élet különböző területein, megmutatva befolyását a kultúra, a technológia, a politika, az oktatás és sok más területen. Nyilvánvaló, hogy a Rodolphe William Seeldrayers továbbra is egyedi és különleges érdeklődést vált ki az emberekben, tükrözve a mai társadalomra gyakorolt ​​tartós hatását. Ebben a cikkben a Rodolphe William Seeldrayers különböző perspektíváit és megközelítéseit vizsgáljuk meg, hogy jobban megértsük annak fontosságát és jelentését mai világunkban.

Rodolphe William Seeldrayers
Született1876. december 16.
Düsseldorf
Elhunyt1955. október 7. (78 évesen)
Brüsszel[1]
Állampolgárságabelga
Foglalkozása
Tisztsége
  • president of the Royal Belgian Football Association (1929–1937)
  • a FIFA elnöke (1954–1955)

Rodolphe William Seeldrayers (Németország, Düsseldorf, 1876. december 16.Belgium, Brüsszel, 1955. október 7.) ügyvéd, újságíró, sporttisztviselő, a FIFA negyedik elnöke volt.

Életpályája

1899-től Seeldrayers egy magazinnál álnév alatt (Spectator) sportújságíróként tevékenykedett. Tíz évvel később megalapította a National Committee-t Physical Educationt ami összeolvadt a belgiumi olimpiai Committee-vel. 1946-ban Albert de Ligne herceg után a bizottság elnöke lett. Anyanyelvén – német – kívül kiválóan beszélt angolul. Ügyvédi, szervezői, sportvezetői és sportolói szereplése mellett folytatta az újságírói tevékenységet. A Sports Echo (L'Écho des Sports) szaklappal történt megállapodás alapján publikációi folyamatosan jelentek meg, írásai az International Olympic Committee Bulletinjében is rendszeresen helyet kaptak. A második világháború némileg lelassította tevékenységeit.

Sportolóként

Az 1800-as évek végén, az 1900 évek elején a kor modern szellemének – a test- és a szellem edzésének elve alapján – megfelelően nyolc különböző sportban: atlétikában, futballban, repülésben, krikettben (tíz éven keresztül játszott az Ango-Belgian Clubban, ahol háromszoros belga bajnok lett), gyeplabdában, golfban (1919-től tíz éven keresztül kapitánya volt golf-csapatnak a Waterloo Golf Clubban), teniszben és úszásban jeleskedett. A 110 méteres gátfutás belgiumi bajnoka. A brüsszeli Racing Club csapatában rúgta a labdát, 1900-ban a belga bajnokság megnyeréséig jutott. 1898-ban és 1899-ben az egyetemi csapat kapitánya. 26 éven keresztül versenyzett. Labdarúgó pályafutását befejezve, később a klub elnöke lett. Sportpályafutása során leginkább a csapatsportok irányába vonzódott.

Sportvezetőként

A klubok és társaságok megrögzött alapítója. Nevéhez fűződik a Waterloo Golf-Club (1923), az Ixelles Football Club amely egyesült Brüsszel Racing Clubjával és az Anglo-Belgian Cricket Sporting Club megalapítása.

1920-tól a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Technikai Szekciójának vezetője volt az olimpiai játékokon. 1920-ban a csehszlovákok panaszát utasították el – több játékosuk jogszerű kiállítása után levonultak a játéktérről. 1936-ban a perui válogatott volt sportszerűtlen. Az osztrákok elleni botrányos mérkőzésüket az osztrákok óvása miatt, a versenybíróság megsemmisítette, s újrajátszást rendelt el. Erre viszont a peruiak nem álltak ki.

A XX. század első felében sok vitát váltott ki az amatőr- és a professzionista labdarúgók foglalkoztatásának, versenyeztetésének kérdése. A FIFA megbízottaival folytatott vitákban Seeldrayers a NOB részéről volt jelen. 1947-ben terjesztették be a zárójelentést. Többek között megfogalmazták az amatörizmus definícióját, a jövőbeli olimpiákon résztvevőknek nyilatkozniuk kell amatőrségükről, három NOB és egy nemzeti szövetségi megbízott ellenőrzi a nyilatkozatok jogszerűségét. A későbbiekben a tiszta játékosok elmélete a gyakorlatban nem megfelelően érvényesült.

Sportügyintézőként - pénztárnokként, elnöki pozícióban (1929–1937) között segítette a Belga labdarúgó-szövetség munkáját, dolgozott a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban is. 1946. július 25-én a FIFA kongresszusán javasolta, hogy változtassák meg a Világ Kupa elnevezést Jules Rimet-kupára. A francia Jules Rimet és közte szoros baráti szálak voltak, aminek köszönhetően 1954-től 1955-ig, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) negyedik elnöke lehetett.

Források

Elődje:
Jules Rimet

FIFA elnök
1954–1955

Utódja:
Arthur Drewry

  1. Német Nemzeti Könyvtár: Seeldrayers, Rodolphe William (német nyelven). Integrált katalógustár (Németország)