Rjana Łužica

Ma a Rjana Łužica olyan téma, amely nagy érdeklődést és vitát vált ki a társadalomban. Sokan szeretnének többet megtudni a Rjana Łužica-ről, akár mai jelentősége, akár történelmi hatása miatt. Ennek a témának a megvilágítása érdekében ebben a cikkben a Rjana Łužica-hez kapcsolódó különböző szempontokat vizsgáljuk meg, az eredetétől a mai társadalomra gyakorolt ​​hatásáig. Részletes elemzéssel igyekszünk jobban megérteni a Rjana Łužica-et és jelentőségét a mai világban.

Rjana Łužica
Handrij Zejler kézirata
Handrij Zejler kézirata
Műfajkomolyzenei dal
SzerzőKorla Awgust Kocor
SzövegHandrij Zejler
Eredeti nyelvfelső szorb
A kotta hangnemefisz-moll

A Rjana Łužica a Lausitzban élő szorb nemzetiség himnusza.

Története

A dal szövege először 1827-ben jelent meg a kézírásban terjesztett Serbska Nowina című újságban, Na sersku Łužicu címen. Szerzője az akkor 23 éves szorb teológushallgató Handrij Zejler volt, aki utóbb a szorb nemzeti újjászületés legfontosabb képviselőjévé vált.[1][2] A hat versszakból álló szöveget Korla Benjamin Hatas még abban az évben megzenésítette, és első ízben 1827. december 10-én énekelték Lipcsében a lausitzi prédikátortársaság éves gyűlésén.[3]

Miután 1844-ben Zejler és Korla Awgust Kocor zeneszerző egy életre szóló barátságot kötöttek, amelynek eredményeként számos közös művet alkottak, 1845-ben Kocor új dallamot szerzett Zejler szövegéhez.[4][5][6] Az új dal először a Kocor által szervezett I. Szorb Dalversenyen hangzott el Bautzenben 1845. október 17-én, és 1923-ban Bjarnat Krawc kezdeményezésére nemzeti himnusszá lépett elő, de manapság csak két versszakát (az elsőt és az utolsót) éneklik.[7][8]

A szöveget Hendrich Jordan fordította le az eredeti felső szorbról alsó szorb nyelvre.

Jogállása

Brandenburg tartomány és a Szász Szabadállam szorb / vend törvényében egyaránt szerepel a szorb himnusz használatának joga a szorbok által lakott területeken. Mindazonáltal a Rjana Łužica cím egyik jogszabályban sem szerepel explicit módon.[9][10]

Jegyzetek

  1. ↑ Dietrich Scholze-Šołta: Der Beitrag der Literatur zur Ausprägung sorbischer nationaler Identität. leibnizsozietaet.de (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  2. ↑ Sächsische Biografie: Zejler (Seiler), Handrij (Andreas). saebi.isgv.de (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  3. ↑ Gerald Stone: Review: Handrij Zejler: Zhromadzene spisy. Zeitschrift für Slavische Philologie, LVII. évf. 2. sz. (1998) 471–478. o.
  4. ↑ Gerald Stone: The Smallest Slavonic Nation: The Sorbs of Lusatia. (hely nélkül): Bloomsbury. 2015. 56. o. ISBN 9781474241557  
  5. ↑ Theresa Jacobs, Jadwiga Kaulfürstowa: Musik. www.sorabicon.de (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  6. ↑ Domowina will sorbische Sonderbriefmarke. www.saechsische.de (2020. október 27.) (Hozzáférés: 2021. április 13.) arch
  7. ↑ Deutsche Kultur ist weniger als Deutschlands Kultur. wasser-prawda.de (2013. október 24.) (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  8. ↑ Leoš Šatava: Nationale Symbole. www.sorabicon.de (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  9. ↑ Gesetz über die Ausgestaltung der Rechte der Sorben/Wenden im Land Brandenburg (Sorben/Wenden-Gesetz – SWG). bravors.brandenburg.de (Hozzáférés: 2021. április 13.)
  10. ↑ Gesetz über die Rechte der Sorben im Freistaat Sachsen (Sächsisches Sorbengesetz – SächsSorbG). revosax.sachsen.de (Hozzáférés: 2021. április 13.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Rjana Łužica című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk