Ebben a cikkben a Ragyogj, ragyogj, csillagom! izgalmas világát és a vele kapcsolatos összes aspektust fedezzük fel. A Ragyogj, ragyogj, csillagom! eredetétől a mai társadalomra gyakorolt hatásáig olyan téma, amely részletes és átgondolt figyelmet érdemel. Ennek mentén elemezzük ennek relevanciáját a különböző összefüggésekben, valamint a körülötte zajló vitákat és vitákat. Kritikus és objektív megközelítéssel elmélyülünk a Ragyogj, ragyogj, csillagom!-ben, hogy megértsük annak fontosságát és a mai kihívásokat. Ez a cikk kétségtelenül átfogó áttekintést nyújt a Ragyogj, ragyogj, csillagom!-ről, és jobban megérti és értékeli ezt a témát.
Ragyogj, ragyogj, csillagom! (Гори, гори, моя звезда) | |
1969-es szovjet film | |
![]() | |
Oleg Tabakov Jelena Proklova | |
Rendező | Alekszandr Naumovics Mitta |
Producer | MOSZFILM |
Műfaj | |
Forgatókönyvíró | Julij Dunszkij Valerij Frid Alekszandr Mitta |
Főszerepben | Oleg Tabakov Jelena Proklova Jevgenyij Leonov Oleg Jefremov |
Zene | Borisz Csajkovszkij |
Operatőr | Jurij Szokol |
Vágó | Nagyezsda Veszeljovszkaja |
Jelmeztervező | Alina Budnyikova A. Dokucsajeva |
Gyártás | |
Gyártó | MOSZFILM |
Ország | ![]() |
Nyelv | orosz |
Játékidő | 92 perc |
Forgalmazás | |
Forgalmazó | ![]() |
Bemutató | ![]() ![]() |
További információk | |
A Ragyogj, ragyogj, csillagom! (oroszul: Гори, гори, моя звезда) Alekszandr Naumovics Mitta szovjet filmrendező 1969-ben készült műve.[1]
A film címe egy édesbús orosz románc címének az átvétele.[2]
A film cselekményét tekintve polgárháborús kalandfilm. Egy izgalmas és szórakoztató romantikus történetbe ágyazva a film valójában a művészet lényegéről, a művészi igazság mibenlétéről, és az ezzel szembenálló felszínes, művészetnek álcázott mellébeszélésről, továbbá a művészet és közönség ellentmondásos viszonyáról szól.
A magyar Filmlexikon (1994) szerint „polgárháborús krónika populáris humorral és megrendítő tragikummal – teljesen új hang a szovjet filmművészetben”.
Az Oleg Tabakov által zseniálisan alakított naív főhős az avantgárd forradalmi színházat szeretné megteremteni egy faluban, miközben hol vörösök, hol fehérek, hol zöldek lövik szét a művészi kísérlet helyszínéül kiválasztott kisvárost és hovatartozásuktól függően igyekeznek megváltoztatni, vagy restaurálni a világot. A női főszereplő egy éppen nővé cseperedő ukrán parasztlány, akinek a harci tüzek közepette Jeanne d’Arc-ot kellene eljátszania a forradalmi utcaszínházban.
1987-ben a Vígszínház bemutatta a film színpadi adaptációját Sándor Pál rendezésében, Kern András és Eszenyi Enikő főszereplésével.
![]() | |
---|---|
![]() | |
![]() ![]() | Plakát az orosz Wikipédián |
Szereplő | Színész | Magyar hang |
---|---|---|
Vlagyimir Mokiszin | Oleg Tabakov | Dégi István |
Kriszja | Jelena Igorjevna Proklova | Detre Annamária |
Fegya | Oleg Nyikolajevics Jefremov | Néma szereplő |
Ohrim | Leonyid Gyacskov | Konrád Antal |
Szergyuk | Leonyid Kuravljov | Madaras József |
Kapitány | Vlagyimir Naumov | Latinovits Zoltán |
Paska | Jevgenyij Leonov | Farkas Antal |
Herceg | Marlen Martinovics Hucijev | Kautzky József |
Narrátor | – | Mensáros László |
További szereplők | Bodor Tibor Bujtor István Kristóf Tibor Pathó István |
„Tudod, hogyan készítik a papírt? Mindenféle ócska lomot dobálnak a papírmalomba, piszkos rongyokat, kacatokat – és tiszta, fehér papír lesz belőle! Csak le kell ülni mellé, és írni!”
– A forgatókönyv legvégéről. (Magvető; 1982)