A mai világban a Pulszky család releváns téma, amely sok ember figyelmének középpontjába került. A Pulszky család megjelenése óta felkeltette a szakemberek és a rajongók érdeklődését, akik időt és erőfeszítést szenteltek annak különböző aspektusainak kutatására és teljes megértésére. A társadalomra gyakorolt hatásától a lehetséges hosszú távú következményekig a Pulszky család számos vita és vita tárgya volt különböző területeken. Ebben a cikkben elmélyülünk a Pulszky család lenyűgöző világában, feltárva eredetét, fejlődését és mai hatását.
A cselfalvi és lubóczi nemes és báró Pulszky család egyike Magyarország történelmi családjainak. Több jeles szakember került ki tagjai közül, s többen kiváló katonák voltak.
A Pulszky család minden bizonnyal a kuruc időkben Lengyelországból költözött át hazánkba. A család a Felvidéket választotta lakhelyéül, majd később a Hegyalja egyik híres bortermelő dinasztiájává vált. 1741 szeptember 13-án Mária Terézia magyar királynő nemességet és családi címert adományozott az Eperjesen lakó polgári származású Pulszky Sámuelnek, valamint gyermekeinek Sámuelnek, Jánosnak, Györgynek, Dánielnek, Anna Rozinának és Éva Erzsébetnek.[1] Ekkor Cselfalvát, mint nemesi adományt kapták tőle a Pulszkyak. Később, Sámuelnek az unokája, Dániel fia Pulszky Károly Emmanuel (1756-1841), Sáros vármegyei táblabíró,[2] 1800. február 5.-én I. Ferenc magyar királytól szerzett birtokadományt és a "lubóczi" nemesi előnév adományozásában részesült, amelyet onnantól a "cselvalvi" mögé használt.[3] Pulszky Károly Emmanuel fia cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc (1814–1897) politikus, régész, műgyűjtő, az MTA tagja.
A korábban említett Pulszky Károlynak volt egy öccse is, aki talán a család legmagasabbra jutott tagja. Pulszky Ferdinánd Dániel, ugyanis 1799. augusztus 17.-én elnyerte a magyar báróságot,[4] de ezek mellett jeles katona volt, altábornagyi ragjában még a Katonai Mária Terézia-rend nagykeresztjét is megkapta.