Mai cikkünkben a Pierre Bouguer-ről fogunk beszélni, egy lenyűgöző és érdekfeszítő témáról, amely minden korosztály és a világ különböző részeiről érkező emberek figyelmét felkeltette. A Pierre Bouguer vita és elemzés tárgya volt, és jelentős érdeklődést váltott ki a kortárs társadalomban. Ebben a cikkben a Pierre Bouguer különböző aspektusait fogjuk feltárni, eredetétől és fejlődésétől az emberek mindennapi életére gyakorolt hatásáig. Továbbá elemezzük a relevanciáját a jelenlegi kontextusban, és megvitatjuk a Pierre Bouguer lehetséges jövőbeli következményeit. Készen állsz, hogy elmerülj ebben a lenyűgöző világban? Akkor csatlakozzon hozzánk ezen a felfedezés és tanulás útján!
Pierre Bouguer | |
![]() | |
Jean-Baptiste Perronneau festménye, 1753 | |
Született | 1698. február 16.[1][2][3] Le Croisic[1][3] |
Elhunyt | 1758. augusztus 15. (60 évesen)[4][2][5][1][3] Párizs[6][1][3] |
Állampolgársága | francia[1] |
Szülei | Jean Bouguer |
Foglalkozása |
|
Kitüntetései | a Royal Society tagja (1750)[7] |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Bouguer témájú médiaállományokat. | |
Pierre Bouguer (Croisic, ma Loire-Atlantique megye, 1698. február 16. – Párizs, 1758. augusztus 15.) francia matematikus és fizikus.
Vannes-ban a jezsuiták kollégiumában tanult, 1735-ben Louis Godin, Charles Marie de La Condamine és Joseph de Jussieu társaságában Peruba küldték, ahol hét évig a Föld egy délköre hosszúságának felmérésben vett részt. Legnevezetesebb felfedezései és észlelései a fémeknek hő okozta kitágulására, a fénytörésre és annak a látóhatár közelében történő változására, a fény intenzitására és ama törvényre vonatkoznak, amely azt mondja, hogy a levegő sűrüsége a légréteg magasságával váltakozik. Essai optique sur la gradation de la lumiere (Párizs, 1729, bővebben kiadta Lacaille, 1760) című művével megalapította a fotometriát, amelyet 1760-ban Lambert emelt tudományos színvonalra. 1748-ban ő találta fel a héliométert.
Életrajzát tartalmazza a Mémoires parisiennes 1758. évi kötete.