A mai világban a Pfalzi nyelv nagyon érdekes és fontos témává vált. Akár a társadalomra gyakorolt hatása, akár történelmi jelentősége, akár a populáris kultúrára gyakorolt hatása miatt, a Pfalzi nyelv továbbra is vitákat és vitákat generáló téma. Ebben a cikkben a Pfalzi nyelv-hez kapcsolódó különböző szempontokat elemezzük, az eredetétől a mai hatásig. Feltárjuk az évek során kialakult fejlődését, különféle értelmezéseit és a jelenkori világban betöltött szerepét. Részletes elemzéssel igyekszünk megvilágítani ezt az izgalmas és érdekfeszítő témát.
A pfalzi nyelvet, más néven pfalzi német nyelvet (pfalziul Pälzischi Sprooch, németül Pfälzische Sprache) Németországban, Rajna-vidék-Pfalz tartományban beszélik mintegy egymillióan. A németek nem tekintik külön nyelvnek, és hivatalosan a pfalzi nyelv pfalzi dialektusok-ként szerepel (Pfälzische Dialekte), leggyakoribb érvként felhozva, hogy több nyelvjárásból tevődik össze, így nem homogén (mindez persze nem egy nyelvet jellemez). Ezenkívül a pfalzi, ha nem is hivatalos, de más területeken magas kvalitással képviselteti magát, és többen előszeretettel használják különféleképp, egyebek mellett a tartományban nagyon sok jelzőtáblán, üzletek tábláin van pfalzi nyelvű felirat, nem is beszélve az irodalomról, zenéről, néhány televíziós kísérletről és a rádióról. Külön pfalzi nyelvű Wikipédia is létezik.
A pfalzi magába foglalja a Rajna-menti frank dialektusokat és a lotaringiait is, utóbbi esetében többen szeretnek lotaringiai nyelvről beszélni. A pfalzi rokonságot mutat bizonyos tekintetben az erdélyi szász nyelvvel, egyik nyelvjáráscsoportja ugyanis a Mosel folyó mentén beszélt frank dialektus. Az erdélyi szászok ősei részben a Mosel vidékéről települtek le.
Két alapvető csoportba sorolhatóak a pfalzi nyelvjárások: nyugat-pfalzi és belső-pfalzi. A nyelvjárásokat a különféle izoglosszák alapján lehet elkülöníteni:
A nyugati és belső csoport között nagy különbségek vannak, de a határ menti nyelvjárások rendszerint megértik egymást a nyelvjárási kontinuumnak köszönhetően. A két csoport között a nyelvészet Bad Dürkheim és Kaiserslautern között húzza meg a határvonalat. Mindenütt a saját nyelvjárásukat alkalmazzák az emberek, és nagy hagyománya van a már fent is említett tábláknak: mindenki pfalzi nyelven nevezi saját boltját.
A pfalzi nyelvterület a Saar-vidéken is jelen van, illetve Franciaországban. Elzászban is akadnak pfalzi beszélők, ahol már a frank dialektusoktól elkülönülő, az alemann csoporthoz sorolható elzászi nyelv használatos. A nyugat-pfalzi nyelvjárásban a participium a múlt idejű igéknél keményen hangzik, mivel a magánhangzó szinte eltűnik a végén (gebroch). A belső-pfalziban viszont az igén belül esik ki a magánhangzó, a végén megmarad (gbroche).
A 18–19. században az Amerikába kivándorló németek közül sokan megőrizték a nyelvüket, különösen igaz az amishokra, a pennsylvaniai németekre, akiknek nyelve pfalzi eredetű. Az Alsó-Rajna mentén, Svájcban is akadnak pfalzi szigetek. A török kiűzését követően Magyarországon nagyszámú német telepedett le a Duna mentén, akiket dunai sváboknak neveztek. Nyelvjárásuk szintén pfalzi jellegű; szórványban élnek még Horvátországban és Szerbiában.
Példaként a haben igen ragozása a következőképp zajlik:
Névmásai a következők:
A pfalzi nyelv használata széles körben elterjedt ma is, érintve a politika és közigazgatás területét, ahol bár az írott szövegek német irodalmi nyelven vannak, de a szóbeli eszmecsere pfalziul történik. A tartományi vezetés politikusai felszólalásaikban pfalziul szólalnak fel a lakosság előtt, a hivatalokban a hivatalos ügyek intézésekor, sőt bírósági tárgyalásakor is rendszerint pfalziul beszélnek egymással az emberek. A gyerekek az iskolákban német nyelvet tanulnak, személyes beszélgetéseikben és tanárokkal folytatott beszélgetésekkor is többnyire a pfalzi nyelvet használják.
Mindez annak köszönhető, hogy a pfalzi nyelvet korábban olyan aktívan használta több terület is, az egyháztól kezdve az irodalmárokig, politikusokig, és szerves része a pfalzi népi hagyományoknak, amelynek révén igen magas szintű kultúrája volt a pfalzinak. Helmut Kohlra jellemző volt, hogy erősen pfalzi akcentussal beszélte a német nyelvet, ami miatt sokan megmosolyogták a kancellárt.
A pfalzi költészet és próza kiemelkedően szép és becses az európai irodalomban. Több szerzője is igen híres manapság. Az alkotók nyelve képezte a pfalzi irodalmi nyelvet, de mindig törekedtek megőrizni saját nyelvjárásukat, ezért az írott nyelv nem tudott egységesedni, hogy homogén nyelvvé alakulhasson. Ez nehézséget okozott a pfalziaknak, hogy a más-más alkotók műveit is élvezhessék. Bockenheimerben, Dannstadtban, Gonbachban és Wallhalbenben költészeti versenyeket rendeznek pfalzi nyelven, ahol a szerzők igyekeznek a pfalzi nyelvvel (elsősorban mindenki saját nyelvjárásával) minél nagyobb magasságokba törni a szépirodalomban. Dannstadtban 2001-ben már drámákat is mutattak be.
A pfalzi szépirodalom kialakulása a 19. század második felén indul, egész addig a folklór vagy az egyház használta. A legismertebb műve a pfalzi nyelvű irodalomnak Paul Münch A pfalzi világtörténet 1909-ből, amely humoros verses eposz. A következő évtizedekben Arno Reinfrank, Michael Bauer, Albert H. Keil, Walter Landin és Bruno Hain munkái révén alakult ki a pfalzi szépirodalom.
A Miatyánk pfalzi nyelven (belső-pfalzi nyelvjárásban):