Pavel Hrisztoforovics Grabbe

Ebben a cikkben a Pavel Hrisztoforovics Grabbe témáját különböző nézőpontokból tárgyaljuk, azzal a céllal, hogy elmélyüljünk annak fontosságában és relevanciájában a mai társadalomban. A Pavel Hrisztoforovics Grabbe érdeklődés és vita tárgya a tudás különböző területein, és hatása a mindennapi élet különböző területein érezhető. A cikk során különböző kutatásokat és tanúvallomásokat vizsgálunk meg, amelyek megvilágítják a Pavel Hrisztoforovics Grabbe-et, és szélesebb körű és részletesebb megértést biztosítanak az olvasónak erről a témáról. Ezen túlmenően a Pavel Hrisztoforovics Grabbe-ről szóló különböző megközelítések és vélemények elemzésre kerülnek, hogy gazdagítsák a körképet, és átfogó képet mutassanak annak hatóköréről és hatásáról.

Pavel Hrisztoforovics Grabbe
Született1789. december 2.
Priozerszk
Meghalt1875. július 15. (85 évesen)
Állampolgárságaorosz
Rendfokozatalovassági tábornok
Csatáinapóleoni háborúk
Kitüntetései
  • Order of Saint Anna, 1st class
  • Order of Saint Anna, 2nd class
  • Order of Saint Anna, 3rd class
  • Fehér Sas-rend
  • Szent Vlagyimir-rend 4. fokozata
  • Szent Vlagyimir-rend 3. fokozata
  • Order of St. Vladimir, 2nd class
  • Order of St. Vladimir, 1st class
  • Order of Saint Alexander Nevsky
  • Szent András-rend
  • Gold Sword for Bravery
  • Order of St. George, 3rd class
  • Order of St. George, 4th class
HázastársaCatrina Estafievna, 'Ekaterina Evstafievna'
Gyermekei
  • Mikhail Grabbe
  • Aleksandr Grabbe
  • Nikolay Grabbe
  • Vladimir Pavlovič Grabbe
SzüleiJustiina Regina Heuser
Ristofer Grabbe
IskoláiFirst Cadet Corps
A Wikimédia Commons tartalmaz Pavel Hrisztoforovics Grabbe témájú médiaállományokat.

Pavel Hrisztoforovics Grabbe (oroszul: Павел Христофорович Граббе; Kexholm, 1789. december 2. – Primcsini. 1875. július 15.) orosz gróf, altábornagy, a doni kozákok atamánja.

Élete

1805-ben kezdte meg katonai szolgálatát a 2. tüzérezred tüzéreként. Kitűnt a napóleoni háborúkban. 1828–1829-ben harcolt a törökök és 1830–31-ben a lengyel felkelők ellen (az osztrolenkai csatában tanúsított magatartásáért kitüntették), majd a ismét a törökök elleni kaukázusi háborúkban, ahol nagy hírnévre tett szert.

1849-ben a Felvidéken működő önálló hadoszlop parancsnoka volt. Feladata elsősorban a terület pacifikálása volt, mivel a helyi gyenge magyar erők nem is nagyon próbáltak szembeszállni elsöprő túlerejével. Görgei visszavonuló serege ellen indított néhány vérszegény akciót, de minden siker nélkül. Grabbét az oroszok különösen lovagiasnak és nemeslelkűnek tartották, ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy kirabolja és felégesse Losoncot. Később lovassági tábornokká léptették elő, és a doni kozákok atamánja lett.

Források

Ez az orosz személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!