A mai világban a Partraszállító hajó téma nagyon fontos és sok embert érdekel. A technológia fejlődésével és a globalizációval a Partraszállító hajó a mindennapi élet számos területén központi témává vált. Akár a munka, a tudományos, a társadalmi vagy a személyes szférában, a Partraszállító hajó döntő szerepet játszik a társadalom fejlődésében és evolúciójában. A történelem során a Partraszállító hajó tanulmányozás és vita tárgya volt, ami hozzájárult az ezzel kapcsolatos ismeretek gazdagításához és bővítéséhez. Ebben a cikkben megvizsgáljuk a Partraszállító hajó-hez kapcsolódó különböző szempontokat, és elemezzük a különböző területekre gyakorolt hatását, valamint a jövőbeli kilátásokat.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Partraszállító hajó | |
![]() | |
Hajótípus | vízi jármű típusa |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Partraszállító hajó témájú médiaállományokat. | |
A partraszállító hajó vagy gyakran partraszálló hajó a partraszállítási (deszant-) hadműveleteknél alkalmazott különleges felszereltségű hajó. Létrehozásuk a második világháború folyamán kialakult hadi helyzetnek köszönhető. Előtte általában csónakokkal rakodták ki a katonákat és a felszerelést, de az új követelmények új megoldásokat kívántak. Ebben főleg az amerikaiak jártak az élen, hisz nekik az európai és a csendes-óceáni fronton is több partraszállást kellett végrehajtaniuk. Többféle méretben és különleges feladatra alakítottak ki hajókat, amik mára tovább fejlődtek.
A háború alatt épült 1500 tonnás vízkiszorítású hajókból az 1960-as évekre 8000 tonnásra nőtte ki magát.
Az LSM a közepes partraszállító hajó, az LSM/R a rakétával felszerelt változata meghosszabbított hajótesttel. A második világháború idején százával gyártották mindkettőt. A rakétás változat a partraszállítási tevékenységnél sortűzzel bénította az ellenséget.
Valamennyi naszádfajta a második világháborúban alakult ki, és feladatuk a partraszállás gyorsítása volt, többnyire a nagyobb hajók és a partszakasz között.
Az 1950-es évek közepén fejlesztették ki az amerikaiak. A hajótestbe egy nagyméretű elárasztható dokkot építettek, így közvetlenül a hajótól a partokig naszádokkal és kétéltűekkel végre lehet hajtani a deszant feladatot. Fedélzetén helikopter leszállóhelyet is kialakítottak. Vízkiszorításuk 11 000-17 000 t.
A második világháború után kifejlesztett hadihajó típus. Több helikopter kiszolgálására alkalmas fedélzettel és hangárral épített hajó. Alkalmaztak második világháborús hajókat is erre a célra, de mára már kifejezetten e célra tervezet hajók épültek, lényegében a könnyű repülőgép-hordozók továbbélésének egyik változata. Helikopterei deszant feladatok végrehajtására, illetve egyéb más feladatokra is alkalmasak. LPH, helikopteres partraszállító.
Az LPH és az LSD hajók keveréke. Az LPH hajók előnye a gyors partra juttatás a helikopterekkel, de nincs elárasztható dokkfedélzete. Az LSD hajónak van elárasztható dokkja, és így közvetlenül lehet naszádokkal vagy újabban légpárnásokkal végrehajtani a partraszállást, de kicsi a helikopterfedélzete. E két hajó előnyeinek egyesítésével hozták létre ezt az új kategóriát, meggyorsítva és könnyítve a tengerészgyalogság partra jutását. Az amerikaiaknál épült ilyen hajó vízkiszorítása közel 40 000 t.
Mára már elavult hajókategória, leváltották a dokkhajók és a helikopteres dokkhajók. Fedélzetén könnyű partraszállító naszádokat szállított és darujával helyezte a vízre, ezek a naszádok vitték az élőerőt és a technikát a partokra. A hajó szállította a tengerészgyalogságot is.
Korszerű elektronikával felszerelt partraszállítási feladatokat ellenőrző és irányító hajó, ami korlátozottan, de képes deszantolásra is. Van helikopter fedélzete. A hajót erős romboló és cirkáló csoport védi.
A hajótest és a víz (vagy szárazföld) felszíne közé nyomott sűrített levegőből képződő légpárnán sikló jármű, mely képes mind a tenger felszínén, mind a szárazföld sima talaján haladni. A légpárnás járművek vízi közlekedésre alkalmas változata. A partraszállításoknál a partok 70%-ára képes kijutni, míg a hagyományos járművek csak 15%-ra. A kifejlesztő országon, Nagy-Britannián kívül igazából főleg a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban terjedt el. Az oroszok igen sokféle változatot fejlesztettek ki, például Gus, Aist és a Pomornik-osztály. Vízkiszorításuk 27, 220, 350 t. Az amerikaiaknál egy osztályt alakítottak ki, viszont 85 darabot gyártottak belőle, jelzése LCAC, vízkiszorítása 87 t.