A mai cikkben a Osztrigás Mici (bohózat)-ről fogunk beszélni, amely témát az évek során nagy érdeklődés kísérte. A Osztrigás Mici (bohózat) olyan probléma, amely sokak figyelmét felkeltette a mai társadalomban való relevanciája miatt. Nem számít, hogy Ön szakértő a területen, vagy ha alig hallott a Osztrigás Mici (bohózat)-ről, ez a cikk kulcsfontosságú információkat tartalmaz, és segít jobban megérteni a témával kapcsolatos összes szempontot. Ezen a vonalon a Osztrigás Mici (bohózat) különböző aspektusait fogjuk megvizsgálni, az eredetétől a mai hatásig, hogy teljes és részletes perspektívát adjunk Önnek erről a fontos kérdésről. Ne hagyja ki ezt a lehetőséget, hogy belépjen a Osztrigás Mici (bohózat) izgalmas világába!
Osztrigás Mici (La Dame de chez Maxim) | |
![]() | |
Varsányi Irén Osztrigás Mici címszerepében | |
Adatok | |
Szerző | Georges Feydeau |
Műfaj | bohózat, zenés komédia |
Eredeti nyelv | francia |
Fordító | Béldi Izor Heltai Jenő |
Szereplők | Francia ősbemutató: Armande Cassive Rosine Maurel Magyar ősbemutató: Delli Emma Szatmári Árpád Nikó Lina Haraszti Hermin |
Cselekmény helyszíne | Párizs Touraine |
Premier dátuma | 1899. január 17. (eredeti) 1899. ősze (hazai) |
Premier helye | Théâtre des Nouveautés, Párizs Magyarországon a Vígszínház |
Kapcsolódó művek | Osztrigás Mici (tévéjáték, 1983) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrigás Mici témájú médiaállományokat. |
Osztrigás Mici Georges Feydeau 1899-en bemutatott bohózata. Eredeti címe: La Dame de chez Maxim ('A hölgy a Maximból'), a címszereplő francia neve: La Môme Crevette ('A (Kis) Garnélarák(ocska)'). Újabb változatként az eredeti címet is használják a darab címének: Egy hölgy a Maximból.
(A következő szöveg korabeli, XIX. századi nyelvi stílussal és helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „A Vígszínháznak egy franczia bohózat: «Osztrigás Miczi» az újdonsága; irta Feydeau Georges, fordította Béldi Izidor. A Vígszínház nagyon szereti a borsos dolgokat, de ennél borsosabbat még nem adott. Feydeau vaskos bohósága Parisban nagyon tetszett s máig is játsszák. Ügyesen van szőve, van benne mulattató, hanem triviális, a mennyire csak rendőri felügyelet alatt álló színházban triviáliskodni lehet. Hősnője valami mulatóhely tánczosnője, a ki egy jól becsípett orvossal az orvos barátja, Petypon lakásába jut. Nehogy Petypon felesége meglássa, ott bujkál az ágyban, majd alakoskodik, aztán hogy az asszony elmegy onnan hazulról, Petyponnénak nézik az idegenek. Egy tábornok nagyon megszereti a Petyponnénak vélt Miczit, vidékre is meghívja az urával együtt. Miczi el is megy, mert a vidéken egy régi ismerősével akar találkozni. Ott aztán feltűnően viseli magát, de azt hiszik, hogy az párisi divat s mindenki utánozza, ő pedig merész oktatásokat ad az asszonyoknak és különös nótákat énekel. Végre a tábornok elviszi magával Afrikába. Az előadás sok nyerseséggel bánt a sikamlós helyekkel. Delli Emma (Miczi) igyekezett enyhíteni és Nikó Lina, a kellő érzékű komika. Haraszti Hermin, Hegedűs, Szatmári Árpád,[1] Gál, Góth, Tapolczai, Balassa, Gyöngyi stb., tehát a színház javarésze vesz részt az előadásban.”[2]
1983-ban a Magyar Televízió a Zenés TV színház sorozatban elkészített egy tévéjátékot Heltai Jenő fordításában, Fényes Szabolcs zenéjével, Galambos Erzsi címszereplésével Horváth Ádám rendezésében.