Ostenburg-Moravek Gyula
Ez a cikk a Ostenburg-Moravek Gyula témával foglalkozik, amely különböző területeken nagy érdeklődést váltott ki. A Ostenburg-Moravek Gyula felkeltette a kutatók, akadémikusok, szakemberek és a nagyközönség figyelmét a mai jelentőségének köszönhetően. Ez a cikk a Ostenburg-Moravek Gyula-hez kapcsolódó különböző megközelítéseket, nézőpontokat és szempontokat vizsgálja meg azzal a céllal, hogy átfogó és teljes képet adjon erről a kérdésről. A Ostenburg-Moravek Gyula eredetétől a társadalomra gyakorolt hatásáig alaposan megvizsgáljuk, mit jelent a Ostenburg-Moravek Gyula, és milyen hatásai vannak a különböző kontextusokban. Ezen túlmenően a Ostenburg-Moravek Gyula-hez kapcsolódó lehetséges jövőbeli perspektívákat és trendeket elemezzük, hogy megértsük a hosszú távú előrejelzését.
| Ostenburg-Moravek Gyula | |
| Született | 1884. december 2. Marosvásárhely |
| Meghalt | 1944. január 12. (59 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Rendfokozata | őrnagy |
Gratteni lovag Ostenburg-Moravek Gyula, olykor Morawek (Marosvásárhely, 1884. december 2. – Budapest, 1944. január 12.) katonatiszt, politikus, csendőrparancsnok.
Életpályája
Morawek Vencel és Geringer Rozália gyermeke. 1917. március 10-én Budapesten, a VII. kerületben házasságot kötött gróf Coullemont Edit Mária Jankával, gróf Coullemont Frigyes és Gaal Jozefa Mária lányával.[1] 1922-ben elváltak.[2] A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Sopron csendőrparancsnoka. Ezredesi rendfokozatot ért el.
Tiszti különítményének tagjai (Kovarcz Emil, Lehrer Árpád, Megay László, Soltész István, Szakács Árpád és Bagi Ferenc) 1920. február 17-én meggyilkolták Somogyi Bélát és Bacsó Bélát, a Népszava munkatársait, mintegy figyelmeztetve ezzel a Horthyval szembenálló politikai erőket. 1920. március 1-jén a kormányzóválasztáskor a csapatai biztosították a „rendet” a Nemzetgyűlésben. 1921. augusztus 28-án ő tagadta meg Sopron kiürítését, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy a város végül Magyarország része maradhasson.
Csendőrszázadainak segítségével a nyugat-magyarországi felkelés eredményeképp jött létre 1921. november 4-én a rövid életű Lajtabánság. A második királypuccs alkalmával (1921. okt. 20–23.) különítményével Sopronban állomásozott. IV. Károly királyhoz csatlakozott, aki Sopronban ezredessé nevezte ki. A „gárda vadászezred” elnevezést IV. Károly adományozta a csendőrzászlóaljnak 1921. október 21-én.
A budaörsi csata után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. Végül nyugdíjazták, különítményét, a gárdavadászezredet feloszlatták. 1932-ben Prónay Pállal közös vezetés alatt létrehozta a Magyar Országos Fasiszta Pártot. Ez a párt az akkori kormánypárt jobboldali ellenzékeként működött, majd beleolvadt egyéb pártkezdeményekbe.
Jegyzetek
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest VII. ker. polgári akv. 227/1917. folyószám alatt.
- ↑ A budapesti királyi törvényszék 36. P.37813/2/1922. 27. sz. ítélete.
Források
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Sopron.hu (képek)
- Egy kis emlék Ostenburg-Morawek Gyuláról
További információk
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
.svg){kind=small}