Orinocói krokodil

Ebben a cikkben a Orinocói krokodil témával foglalkozunk, amely az elmúlt években nagy érdeklődést és vitát váltott ki. A Orinocói krokodil felkeltette a kutatók, az akadémikusok és a nagyközönség kíváncsiságát a társadalom különböző területein érvényesülő relevanciája miatt. A gazdaságra, politikára, kultúrára gyakorolt ​​hatásától az emberek mindennapi életére gyakorolt ​​hatásáig a Orinocói krokodil a megbeszélések és a gondolkodás központi témájává vált. Ennek mentén különböző nézőpontokat és véleményeket fogunk elemezni a Orinocói krokodil-ről, azzal a céllal, hogy széleskörű és gazdagító látásmódot kínáljunk ennek a ma oly fontos témának.

Orinocói krokodil
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Krokodilok (Crocodilia)
Család: Krokodilfélék (Crocodylidae)
Nem: Crocodylus
Faj: C. intermedius
Tudományos név
Crocodylus intermedius
(Graves, 1819)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Orinocói krokodil témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orinocói krokodil témájú médiaállományokat és Orinocói krokodil témájú kategóriát.

Az orinocói krokodil (Crocodylus intermedius) a hüllők (Reptilia vagy Sauropsida) osztályába, a krokodilok (Crocodilia) rendjébe és a krokodilfélék (Crocodylidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Dél-Amerika északi részén, Kolumbia és Venezuela területén, az Orinocóban és mellékfolyóiban, illetve az időszakosan vízzel borított síkságokon (llanók) él.

Megjelenése

A nagyobb méretű krokodilok közé tartozik, a kifejlett hímek akár öt méter hosszúra is megnőhetnek (régebbi, meg nem erősített adatok szerint akár 6-7 méteresre is megnőhetett). A pofa meglehetősen hosszú és karcsú, némileg az afrikai páncélos krokodiléhoz hasonlít. Hátpáncélzata szimmetrikus.

Életmódja

A fiatal krokodilok gerinctelenekkel és kisebb halakkal, a kifejlett egyedek nagyobb halakkal, madarakkal és emlősökkel táplálkoznak.

Szaporodása

A tojásrakásra január-február folyamán, a száraz évszakban kerül sor. A nőstény homokpadokba ássa fészkét, amelybe nagy számú (15–70, általában 40) tojását rakja. A tojások körülbelül hetven napon át fejlődnek a fészekben, amit anyjuk kitartóan védelmez – a tojásokat így is veszélyeztetik a keselyűk és a tejufélék közé tartozó gyíkok. A fiatalok az esős évszak kezdetén kelnek ki, és anyjuk 1-3 éven keresztül a közelükben marad, védelmezve őket.

Természetvédelmi helyzete

Élőhelyének jelentős beszűkülése, populációinak felaprózódása és példányszámának csökkenése miatt a Természetvédelmi Világszövetség súlyosan veszélyeztetettnek nyilvánította.

Források