A mai világban a Dél-Amerika olyan témává vált, amely nagyon fontos és sok ember számára érdekes. A társadalomra gyakorolt hatásától a technológiára gyakorolt hatásáig a Dél-Amerika különféle területeken váltott ki vitát és elmélkedést. Akár történelmi, gazdasági, tudományos vagy kulturális szempontból, a Dél-Amerika-et a terület szakértői és szakértői tanulmányozták és elemzik. Ebben a cikkben közelebbről megvizsgáljuk a Dél-Amerika fontosságát, és azt, hogy milyen hatással volt mindennapi életünkre.
Dél-Amerika | |
Népességi adatok | |
Népesség | 423 581 078 (2018-as adat) fő |
Népsűrűség | 28 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Terület | 17 840 000 km² |
Országok | 12 |
Függő területek | 1 |
Földtörténeti adatok | |
Kor | 140–0 Ma |
Idő | kora kréta – holocén |
Dél-Amerika geológiai értelemben önálló kontinens a nyugati féltekén, a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán között. Túlnyomó többsége a dél-amerikai kéreglemezen fekszik, míg Venezuela és Kolumbia északi parti sávja a karibi kéreglemezen. [1] Legnagyobb része a déli félgömbön található. Társadalmi-politikai-kulturális értelemben Amerika kontinens része Észak- és Közép-Amerikával együtt.
Dél-Amerikához 12 független ország tartozik, plusz 1 külbirtok. Ezen kívül egy terület egy európai ország területének része. Dél-Amerika területe 17 840 000 km², a Föld felszínének kb. 3,5%-a. 2018-as adat szerint népessége több mint 423 581 078 fő. Területe alapján a negyedik legnagyobb kontinens (Ázsia, Afrika és Észak-Amerika után), népessége alapján az ötödik (Ázsia, Afrika, Európa és Észak-Amerika után).
Földrajzi értelemben Dél-Amerika az amerikai földrész déli része, délre és keletre a Panama-csatornától, ami kettévágja a Panama-földszorost. Dél- és Észak-Amerikát gyakran egy kontinensként vagy szuperkontinensként tartják számon, egyes régióit pedig szubkontinensként. Geopolitikai értelemben egész Panama – közte a csatornától keletre eső rész is – gyakran Észak-Amerika részének számít.
Dél-Amerika földtörténeti szempontból csak nemrég kapcsolódott Észak-Amerikához, 3 millió éve; ekkor alakult ki a Panama-földszoros. A viszonylag fiatal, szeizmikus szempontból még igen aktív Andok hegység foglalja el a kontinens nyugati részét. Az Andoktól keletre nagyrészt trópusi esőerdők terülnek el, az Amazonas folyó medencéjében. A szárazabb területek közé tartozik Patagónia és a rendkívül száraz Atacama-sivatag.
Dél-Amerikához tartoznak még továbbá különböző szigetek, melyek közigazgatásilag a dél-amerikai parti országok részei. A karibi szigetvilág még Észak-Amerikához tartozik. A következő dél-amerikai országok határosak a Karib-tengerrel: Kolumbia, Venezuela, Guyana, Suriname és Francia Guyana. Ezeket az országokat összefoglaló néven Karibi-Dél-Amerikának is nevezik.
Dél-Amerika főbb ásványkincsei közé tartoznak a réz, vasérc, ólom és kőolaj. Ezek az ásványkincsek azonban hátráltatták a sokszínű gazdaság kialakulását. A hullámvölgyek, melyeket az államok gazdaságában okoztak, gyakran politikai instabilitást is eredményeztek.
Dél-Amerika legnagyobb országa terület és népesség alapján is Brazília, utána Argentína. Dél-Amerika régiói: andokbeli államok, a Guyanák, a Déli kúp és Kelet-Dél-Amerika.
Dél-Amerikában van a legfajgazdagabb élőhely a Földön (Amazónia). További jellegzetes élőhelyei: a pampák, Patagónia, Andok. Dél-Amerika rendkívül sokszínű állatvilág hazája, többek között sok papagájfaj, tarantula, kígyó és emlős őshonos itt. A földrész eredeti emlőscsoportjai éppolyan endemikus faunát alkottak, mint a mai Ausztrália, mivel Dél-Amerika is szigetkontinens volt. Ezek vendégízületesek (Xenarthra) és az oposszumformák (Didelphinae). 3 millió évvel ezelőtt kapcsolódott össze Észak- és Dél-Amerika, ami jelentős hatással volt a faunára. Észak-Amerikából dél felé vándoroltak a macskafélék, kutyafélék, rágcsálók, patások, főemlősök. Akadnak ott is betelepített fajok, pl. jávai mongúz, vaddisznó stb.
Dél-Amerika első lakói a Bering-földnyelven (ma: Bering-szoros) átvándorló népek lehettek, bár az is lehetséges, hogy a déli Csendes-óceánról is vándoroltak be.
Régészeti leletek alapján a Chavín-kultúrában jelent meg először a mezőgazdaság és kereskedelem, i. e. 900 körül. A kultúra a ma Peru területén található Chavín de Huantarról kapta a nevét, ami 3177 méter magasan található. A chavíni civilizáció i. e. 900 és i. e. 300 közt virágzott.
Az Inka Birodalom (fővárosa Cuzco) 1438 és 1533 közt uralta az Andok vidékét. A kecsua nyelven Tahuantinsuyu, „a négy régió országa” néven ismert inka civilizáció különleges és fejlett volt. Városaik mértani pontossággal épített kőépületekből álltak a hegyes területeken. Ismerték a teraszos földművelést. Bizonyíték van rá, hogy remekül munkálták meg a fémeket.
1494-ben Portugália és Spanyolország, a kor két tengeri nagyhatalma, arra számítva, hogy nyugat felé újabb földeket fognak felfedezni, aláírta a tordesillasi szerződést, melyben megegyeztek, hogy minden Európán kívüli területet egyenlő arányban osztanak fel egymás között. A szerződés képzeletbeli vonalat húzott észak–déli irányban kb. 2060 km-re a Zöld-foki szigetektől nyugatra (46° 37' W körül). A szerződés értelmében a vonaltól nyugatra minden föld Spanyolországé (ez Dél-Amerika nagy részét is jelenti), keletre pedig Portugáliáé. Mivel a földrajzi hosszúság mérése akkoriban még nem állt magas szinten, a vonalhoz nem igazodtak pontosan, így sikerült Portugáliának megszereznie Brazíliát is, ami a meridiántól nyugatra volt.
Az 1530-as évektől Dél-Amerika népét és természeti kincseit egyre inkább kihasználták az idegen konkvisztádorok, először a spanyolok, aztán a portugálok. Az egymással versengő gyarmatosítók gyarmatokra osztották a területet.
Az európai betegségek (himlő, influenza, kanyaró és tífusz), amelyre a helyi népesség immunrendszere nem volt felkészülve, valamint a kegyetlen kényszermunka az haciendákon és a bányákban alaposan megtizedelte az őslakosságot. Helyükre afrikai rabszolgákat hoztak.
A spanyolok igyekeztek az őslakosságot áttéríteni a kereszténységre, és siettek véget vetni minden hagyománynak és kulturális gyakorlatnak, ami hátráltatta őket ebben. Mindez azonban csak részben járt sikerrel, mert az őslakosok keverték a katolikus vallást hagyományos hitükkel. A nyelvüket a spanyolok nem igyekeztek olyan mértékben rákényszeríteni a népességre, mint a vallásukat, és a katolikus egyház kecsua, nahuatl és guaraní nyelvű evangelizációja segítette az amerikai nyelvek terjedését azzal, hogy írással látta el őket.
Az őslakosok végül keveredtek a spanyolokkal, megalkotva a mesztic népességet. A meszticeknek és az őslakosoknak hatalmas adókat kellett fizetniük a spanyol kormányzat számára, és a törvények megszegéséért keményen megbüntették őket. A spanyolok az őslakosok rengeteg művészi alkotását pogány bálványnak tekintették, és elpusztították; számos arany- és ezüstszobrot beolvasztottak, mielőtt Európába szállították.
A spanyol gyarmatok a 19. század első felében, a dél-amerikai függetlenségi háborúk során nyerték el függetlenségüket. A harcokat Simón Bolívar és José de San Martín vezették. Brazíliában (ami portugál gyarmat volt) I. Dom Pedro (IV. Péter), a portugál VI. Dom João király fia kiáltotta ki az ország függetlenségét 1822-ben. Ő lett Brazília első császára. A portugál király ezt elfogadta. Bár Bolívar megpróbálta egységben tartani a kontinens spanyol nyelvű országait, azok gyorsan függetlenné váltak egymástól is, és több további harcot is vívtak, például a hármas szövetség háborúját és a salétromháborút.
Néhány ország csak a 20. században lett független:
Francia Guyana a mai napig Franciaországhoz tartozik, itt található az Európai Űrügynökség fő űrrepülőtere, a Guyana Űrközpont.
A 20. század második felében, a hidegháborúban Dél-Amerika is csatamezővé vált. Chile kormányát az 1970-es évek elején megdöntötték, az Egyesült Államok Monroe-elvének következményeként. Peru az 1980-as és 1990-es évek alatt belső zavargásoktól szenvedett (Túpac Amaru Forradalmi Mozgalom és a Fényes Ösvény). Gyakoriak voltak a forradalmak és a katonai diktatúrák, az 1980-as évektől azonban a kontinens egyre inkább demokratizálódott. A korrupció vádja időnként felmerül, és több ország elnöke is lemondásra kényszerült, de az utódlás rendben ment. Komoly gondot jelent az államadósság.
A Dél-amerikai Nemzetek Közössége egy, a tervek szerint majd az egész kontinensre kiterjedő szabad kereskedelmi zóna, ami két korábban létező szabad kereskedelmi szervezet, a Mercosur és az Andok Közösség egyesítésével jött létre.
Dél-Amerikában hatalmas szakadék tátong a gazdagok és a szegények közt. Venezuelában, Paraguayban, Brazíliában, Bolíviában és több más országban a leggazdagabb 20% birtokolja az ország vagyonának 60%-át, a legszegényebb 20% pedig mindössze az 5%-át. Ez a hatalmas szakadék szemmel látható több dél-amerikai nagyvárosban, ahol a nyomornegyedek a felhőkarcolók és luxusvillák mellett terülnek el. Az utóbbi időben a legtöbb dél-amerikai ország a végsőkig eladósodott.
A legerősebb mezőgazdasággal rendelkező négy ország: Brazília, Argentína, Chile és Kolumbia.
Brazília a világ legnagyobb termelője a következő növényekből: cukornád, szója, kávé. További fontos növények: narancs, brazil dió, kukorica, papaja, dohány, ananász, banán, gyapot, bab stb.
Argentínában jelentős termesztett növények: a szója, a kukorica, a napraforgó, szőlő, dohány, gyapot, búza, cukornád stb.
Chile a világ egyik legnagyobb cseresznye- és áfonyatermelője, kiemelkedő még a borszőlő, alma, őszibarack, szilva és mogyorótermesztés.
Kolumbiában kiemelkedő a kávé, az avokádó és a pálmaolaj, valamint a cukornád, a banán, az ananász és a kakaó.
Dél-Amerika ásványkincsekben igen gazdag földrész. A kitermelés azonban nagyrészt az Amerikai Egyesült Államok monopóliumainak kezében van. A külföldi bányatársaságok működését több országban állami ellenőrzés alá próbálják vonni.
Fő ásványkincsek földrajzi régiók szerint:
A feldolgozóipar a II. világháború után gyors fejlődésnek indult. A nehézipar egyharmada két nagyvárosi gócban összpontosul: Sao Paulo (elektrotechnikai ipar és gépjárműgyártás) és Buenos Aires (Volkswagen do Brasil, General Motors, Ford autógyárak stb.)
Dél-Amerika az ásványi nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek exportjával jelentősen részt vesz a nemzetközi munkamegosztásban.
Gazdasági adatok az országok összehasonlításában, rendezhető táblázatban:
Ország | Össz. GDP (nominális) 2017 (millió USD)[2] |
GDP (PPP) 2017 (millió USD)[2] |
GDP (PPP) per fő 2017 [2] |
Áru export (milliárd USD), 2011[3] |
HDI 2017 [4] |
Százalék kevesebb mint 2 USD (PPP) per fő per nap |
---|---|---|---|---|---|---|
Argentína | 628 935 | 912 816 | 20 707 | 83,7 | 0,825 | 2,6 |
Bolívia | 39 267 | 83 608 | 7 552 | 9,1 | 0,693 | 24,9 |
Brazília | 2 140 940 | 3 216 031 | 15 485 | 250,8 | 0,759 | 10,8 |
Chile | 251 220 | 455 941 | 24 796 | 86,1 | 0,845 | 2,7 |
Kolumbia | 306 439 | 720 151 | 14 609 | 56,5 | 0,747 | 15,8 |
Ecuador | 97 362 | 184 629 | 11 004 | 22,3 | 0,752 | 10,6 |
Falkland-szigetek[5] (UK) | 206,4 | 206,4 | 70 800 | 0,26 | ||
Francia Guyana[6] (Franciao.) | 4 456 | 4 456 | 19 728 | 1,3 | ||
Guyana | 3 591 | 6 398 | 8 306 | 0,9 | 0,654 | 18,0 |
Paraguay | 28 743 | 68 005 | 9 779 | 9,8 | 0,702 | 13,2 |
Peru | 207 072 | 429 711 | 13 501 | 46,3 | 0,750 | 12,7 |
Suriname | 3 641 | 7 961 | 13 934 | 1,6 | 0,720 | 27,2 |
Uruguay | 58 123 | 77 800 | 22 271 | 8,0 | 0,804 | 2,2 |
Venezuela | 251 589 | 404 109 | 12 856 | 92,6 | 0,761 | 12,9 |
Össz. | 3 836 569 | 6 642 623 | 17 852 | 669,1 | 0,772 | 11,3 |
No. | Város | Ország | GDP (milliárd USD)[7] | Népesség [7] | GDP per fő (2015) |
---|---|---|---|---|---|
1 | São Paulo | Brazília | $430 | 20,847,500 | $20,650 |
2 | Buenos Aires | Argentína | $315 | 13,381,800 | $23,606 |
3 | Lima | Peru | $176 | 10,674,100 | $16,530 |
4 | Rio de Janeiro | Brazília | $176 | 12,460,200 | $14,176 |
5 | Santiago | Chile | $171 | 7,164,400 | $32,929 |
6 | Bogotá | Kolumbia | $160 | 9,135,800 | $17,497 |
7 | Brasília | Brazília | $141 | 3,976,500 | $35,689 |
8 | Belo Horizonte | Brazília | $84 | 5,595,800 | $15,134 |
2009 | 385 742 554
|
A spanyol és a portugál a leginkább beszélt nyelvek Dél-Amerikában. A spanyol a legtöbb ország hivatalos nyelve, néhány országban más anyanyelvekkel együtt. A portugál Brazília hivatalos nyelve.
Suriname hivatalos nyelve a holland; Guyana hivatalos nyelve az angol, bár ebben az országban legalább tizenkét más nyelvet beszélnek, beleértve a portugált, a kínait, a hindusztánit és számos anyanyelvet.[8]
A Falkland-szigeteken angolul beszélnek.
A francia Francia Guyana hivatalos nyelve és a brazil Amapá állam második nyelve.
Jelentősebb nyelvek még ezeken kívül:
A dél-amerikaiak mintegy 90% -a keresztény [9] zömük római katolikus. A többségében keresztény kontinensen Guyana és Suriname a kivétel, itt három vallás él egymás mellett: a kereszténység, a hinduizmus és az iszlám.
Az afroamerikai vallások és kultuszok szintén elterjedtek egész Dél-Amerikában, például a candomblé, umbanda és encantados.
A kardecista spiritizmus több országban jelentős hívőtáborral megtalálható.
Ország | Keresztény | Római katolikus | Más keresztény | Nem vallásos (ateista és agnosztikus) |
---|---|---|---|---|
Argentína | 88% | 77% | 11% | 11% |
Bolívia | 96% | 74% | 22% | 4% |
Brazília | 88% | 64% | 22% | 8% |
Chile | 70% | 57% | 13% | 25% |
Kolumbia | 92% | 80% | 12% | 7% |
Paraguay | 96% | 87% | 9% | 2% |
Peru | 94% | 81% | 13% | 3% |
Suriname | 51% | 29% | 22% | 5% |
Uruguay | 58% | 47% | 11% | 41% |
Venezuela | 88% | 71% | 17% | 8% |
Dél-Amerika fő népcsoportjai:
ország | indián | fehér | mesztic | mulatt | fekete | zambó | ázsiai |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Argentína | 1% | 85% | 14% | 0% | 0% | 0% | 0% |
Bolívia | 55% | 12% | 30% | 2% | 0% | <1% | 0% |
Brazília | <1% | 48% | 23% | 20% | 8% | 0% | 1.% |
Chile | 3% | 64% | 33% | 0% | 0% | 0% | 0% |
Kolumbia | 2% | 37% | 49% | 8% | 2% | 0% | 0% |
Ecuador | 39% | 10% | 41% | 5% | 5% | 0% | 0% |
Paraguay | 3% | 20% | 75% | 4% | 0% | 0% | 0% |
Peru | 45% | 15% | 35% | 2% | 0% | 0% | 3% |
Uruguay | 0% | 88% | 8% | 4% | 0% | 0% | 0% |
Venezuela | 3% | 43% | 60% | 8% | 2% | 0% | 1% |
Nº | Agglomeráció neve (Región metropolitana) |
Ország | Terület (km2) |
Népesség (2019 Citypopulation)[13] |
Népesség (2017 ENSZ) |
Népesség (hivatalos) |
---|---|---|---|---|---|---|
1 | São Paulo | BRA | 2943 | 33 652 991 | 33 652 991[14] | 22 672 582[15][16] |
2 | Nagy-Buenos Aires | ARG | 7998 | 15 180 953 | 15 042 367 | 15 875 587[17] |
3 | Rio de Janeiro | BRA | 12 645 | 12 960 768 | 12 526 719 | 10 838 752[18] |
4 | Lima | PER | 2900 | 12 140 535 | 10 161 038 | 9 283 771[19] |
5 | Bogotá | COL | 2820 | 9 876 069 | 9 793 193 | 10 555 058[20] |
6 | Nagy-Santiago | CHI | 13 770 | 7 115 937 | 7 123 189 | 6 428 590[21] |
7 | Belo Horizonte | BRA | 9800 | 5 828 923 | 5 836 032 | 4 035 194[22] |
8 | Brasília | BRA | 9435 | 4 201 737 | 4 532 648 | 3 553 856[22] |
9 | Medellín | COL | 1250 | 3 866 200 | 4 505 797 | 3 775 000[23] |
10 | Porto Alegre | BRA | 9800 | 4 275 926 | 4 378 628 | 4 035 194[22] |
11 | Recife | BRA | 2768 | 4 097 667 | 4 097 667 | 3 805 901[22] |
12 | Caracas | VEN | 17 879 | 2 958 936 | 3 127 612 | 2 923 959[24] |
Dél-Amerika zenei kultúrája igen gazdag. A legelterjedtebb műfajok a szamba (Brazíliából), a tangó Argentínából és Uruguayból, és a cumbia Kolumbiából.
Mivel Dél-Amerika etnikai szempontból igen kevert, a konyhaművészetben afrikai, indián és európai hatások keverednek. A brazil Bahia jól ismert nyugat-afrikai jellegű konyhájáról.